„Szingapúri csata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Háttér |
|||
42. sor:
A japán támadó sereg december 4-én hajózott ki [[Hainan]] sziget [[Samah]] kikötőjéből, és december 8-án érkezett meg a partraszállási ponthoz, [[Szingora]] thai városának közelébe. Itt rövid harc kezdődött a helyi erőkkel, majd nemsokára [[Plek Pibulszonggram]] parancsára beszüntették az ellenállást, ám a japánok terve a thai egyenruhában történő határátkelésről megbukott. Ezután a japán csapatok gyors támadásokat indítottak az észak-malajziai brit támaszpontok és repülőterek ellen, december 9-én elesett a terület kapujának számító [[Kota Bharu]], majd december 19-én [[Kuala Kula]] elfoglalásával a britek északi erősségeit mind bevették. A japán hadsereg eközben megkezdte [[Thaiföld japán megszállása|Thaiföld megszállását]], hogy az országot a maga oldalára állítsa. A japán csapatok bevonultak [[Bangkok]]ba, és a két állam december 11-én szövetséget kötött.<ref>{{Opcit|n=Maszanobu Cudzsi|o=66–88}}</ref>
A japánok helyzetét könnyítette, hogy az ellenséges csapatok többsége igen csekély harcértékű indiai csapatokból állt, amelyek még többszörös túlerő esetén is igen gyakran megfutamodtak, és tömegesen adták meg magukat, mivel úgy
[[Arthur Percival]] altábornagy, a térség brit katonai parancsnoka képtelen volt megbirkózni a rá bízott feladattal. Két indiai és brit hadosztályát a sűrű és nehezen járható dzsungel miatt csak a fontosabb útvonalak és [[repülőtér|repülőterek]] védelmére használta fel, mivel a hadvezetés a Malajzia nagy részét borító [[dzsungel]]t járhatatlannak tartotta. A japánok azonban megfelelő dzsungelharc kiképzést kaptak, és így a dzsungelen keresztül haladtak dél felé, kikerülve a brit csapatokat, és bekerítve őket. A japánok ezzel a taktikával 1942. január 1-jén bevették [[Kuantan]]t, majd január 11-én [[Kuala Lumpur]]t is.<ref name="Ivor115" /> A folyamatos előrenyomulásnak és győzelmeknek köszönhetően a japánok igen nagy brit ellátmányt voltak képesek megszerezni, és repülőgépeik a britek üzemanyagával repültek, és az ő bombáikat szórták a visszavonuló hadoszlopokra. A káoszt súlyosbította a brit vezetés azon döntése, hogy az erősítésnek küldött csapatokat azonnal Malájföldre küldte, ugyanis [[Erwin Rommel]] előrenyomulása Észak-Afrikában a [[Szuezi-csatorna]] felé azt jelentette, hogy a britek nem tudnak további jelentős erősítést küldeni a térségbe, az északra küldött csapatok pedig nem tudtak hathatós ellenállást kifejteni a japánok ellen.<ref>{{Opcit|n=Maszanobu Cudzsi|o=103–119}}</ref> A japán erők összesen 1100 km-et, naponta pedig átlag 20 km-t nyomultak előre, és ezalatt körülbelül napi két csatában vettek részt és négy-öt felrobbantott hidat állítottak helyre. A hadjárat ideje alatt mintegy 250 hidat hoztak rendbe.<ref>{{Opcit|n=Maszanobu Cudzsi|o=158–160}}</ref>
|