„Medgyes ostroma (1534)” változatai közötti eltérés

zöld link kékre
(zöld link kékre)
}}
{{Magyar belháború (1526–38)}}
'''Medgyes ostromá'''t [[I. János magyar király|Szapolyai János]] és [[I. Ferdinánd magyar király|I. (Habsburg) Ferdinánd]] [[magyarok|magyar]] és [[erdélyi szászok|szász]] hívei indították, a [[moldva]]i és [[havasalföld]]i vajda segítségével ''[[Lodovico Gritti]]'' ellen, aki a [[szeben vármegye]]i [[Medgyes]] várába zárkózott be zsoldosaival.<br>
Gritti [[1529]]-ben ajánlotta fel szolgálatait Szapolyainak, aki ezért jutalmul rengeteg címmel ruházta fel és kormányzóvá nevezte ki. Gritti vagyonosabb ember lévén nagyobb tekintélyre tett szert [[Magyar Királyság|Magyarország]]on mint Szapolyai és a nagyravágyó politikus önálló útra lépett. Egyszerre próbált a Habsburgok felé is közeledni, amit Szapolyai kiismert, de minthogy Gritti [[Paragli Ibrahim]] [[vezír|nagyvezír]] barátja és kegyence volt, nem léphetett fel ellene nyíltan, mert különben elvesztené [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán szultán]] támogatását, ugyanis tőle függött, hogy megállja-e a helyét Ferdinánddal szemben a magyar trónért vívott harcban.
 
Gritti önkényeskedése sokkolta Szapolyai és Ferdinánd híveit is egyaránt, a főbb magyar vezetők között pedig elégedetlenséget és féltékenységet szült (mint rendesen), hogy jelentős jövedelemmel bíró állami vagyont, így a királyi várak és sóbányák hasznát is rábízta Szapolyai. Gritti nem ismert korlátokat, ha ellenségeit félreakarta állítani. Szapolyainak már létkérdése volt Gritti eltávolítása, így amikor az meggyilkolta [[Czibak Imre]] [[Nagyvárad|váradi]] püspököt, akkor [[Erdély]]ben, a háború alatt először és egyben utoljára, eddig példátlan módon a két tábor hívei [[Majláth István]] vezetésével összefogtak és a Medgyesen székelő Gritti fiaival együtt beszorították. Az eredetileg segítségre küldött moldvai sereg is az ellenséghez csatlakozott és Gritti végzete beteljesült.
Gritti sokat tett annak érdekében, hogy a török diplomácia és haderő egyaránt Szapolyai szolgálatába álljon és Andronicus megnyugtató válaszokat küldött a királynak.<br>
Egy korabeli levélből az olvasható, mégpedig egy [[Pomasanich Bernardin]] nevű szerzetestől, hogy Ibrahim szerette volna, ha Szapolyai helyett Gritti ül a királyi székbe.<ref>Grittinek ötvenezer arannyal tartozott Paragli, s ha Gritti magyar király lesz, 80&nbsp;000 arany adót fizet majd a szultánnak, s az összegből a nagyvezír a tartozását leróhattja. [{{MEK|05700/05721/html/index.htm#d1e443}} Kertschmayr H.: Gritti Lajos].</ref><br>
Gritti felterjesztette annak tervét is, hogy Lengyelországot is nyerjék meg Szapolyai támogatására (a törökkel egyformán szövetségben). Mivel [[I. Zsigmond lengyel király]] és [[Litvánia]] épp háborút viselt [[III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem|III. Vaszilij]] [[Oroszország uralkodóinak listája|orosz uralkodóval]], hogy kiiktassák az [[oroszok]]at, a [[fekete-tenger]]i török flotta a [[tatárok]]kal lerohanta volna [[Moszkva|Moszkvát]], így a [[lengyelek]] felszabadulnak és [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] ellen léphetnének hadba.
 
A [[oszmán hadsereg|török sereg]] szállítójaként működő Gritti vezette Magyarországon és [[Csehország]]ban a török irreguláris lovasság (az [[akindzsi]]k) rabló akcióit, amivel a sereg utánpótlását biztosították. Emiatt már az elején nem volt népszerű a magyarok körében.<br>
Medgyes bevétele után Szapolyai üres kincstára megtöltésére igyekezett megszerezni a hadizsákmányt, mert Gritti kormányzósága alatt egyszer sem folyósított jövedelmet. Elsődlegesen a kivégzett Dóczy várából vitették ki az értékeket, majd Dobó Ferenc zsákmányából is sarcot vettek. A Gritti kíséretében levő [[görögök|görög]] és [[zsidók|zsidó]] szolgáktól, s kereskedőktől is elszedték javaikat és értékeiket.
[[Fájl:Martinuzzi (Fráter) György.jpg|200px|bélyegkép|Martinuzzi (Fráter) György]]
Gritti halálát Magyarországon mindkét tábor hívei kitörő örömmel fogadták. Ferdinándot [[október 3.|október 3]]-án értesítették a kormányzó haláláról. Ferdinánd és [[Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)|Habsburg Mária]] özvegy királyné ettől kezdve abban reménykedett, hogy majd Szulejmán Szapolyai ellen fordul és végre minden akadály elhárul az elől, hogy az egész [[Magyar Királyság]] Habsburg kézbe kerüljön. A remények ezúttal sem teljesültek, noha Gritti halála miatt Velence is Szapolya királysága ellen fordult.<br>
Szulejmán környezetéből egyedül csak Paragli Ibrahim volt, akit bosszú fűtött barátja halála miatt. Szulejmán nem tett a ennek érdekében semmit, hanem csak „enyhén” elmarasztalta Szapolyait. Ibrahimnak már nem lehetett nagy beleszólása a hatalomba, sőt az ő napjai is meg voltak számlálva. Ibrahim ajánlotta be Grittit a Portánál, ezzel pedig ha nem is közvetlenül, de érintve volt abban, hogy a velenceiek alaposabb betekintést nyertek Gritti révén a török ügyekbe. Gritti azonkívül a Szulejmán fő ellenségének tartott Habsburg Ausztria felé is közeledni próbált. Szulejmánnál erősödött [[ukránok|ukrán]] feleségének [[Rokszolana|Rokszolanának]] a befolyása, aki [[1536]]-ban rávette férjét, hogy ölesse meg Paraglit. Paragli halálával Szapolyainak nem kellett már félnie Szulejmán büntetésétől, bár a Habsburg diplomácia a rágalom eszközével is megpróbálta ellene hangolni a szultánt, ahogy halála után a [[váradi béke]] beárulásával emlékét is igyekeztek befeketíteni. De mert az Oszmán Birodalom érdeke úgy kívánta, szövetségese „eltévelyedés”-ét megbocsátotta neki. Velence is rövidesen háborúba bonyolódott az Oszmán Birodalommal.