„Egészségbiztosítás” változatai közötti eltérés

2006 előtt Hollandiában általános kötelező biztosítás nem volt, privát biztosítókmagánbiztosítók működtek, amelyek közül az egyének, a vállalatok (dolgozóik és azok családtagjai részére) választhattak különböző biztosítási csomagok közül. 2006. január 1-én átfogó egészségügyi reform lépett életbe. A legfontosabb változás, hogy törvényben meghatározott alapcsomagra mindenki köteles biztosítást kötni a négy nagy (a lakosság 88 %-át lefedő) országos hatáskörű, vagy a további 28 területi <ref>Nem kötelező országos , csak korlátozott közigazgatási egységre kiterjedő rendszert működtetni az a biztosító, amelybe 850.000 főnél kevesebben lépnek be.</ref> magánbiztosítóval. A biztosítási díj egységes, azonban azok részére, akik évi 255 euronál kevesebb egészségügyi szolgáltatást vettek igénybe, év végén eltérő mértékű visszatérítési kedvezményt adhattak a biztosítók. Ezt a kedvezmény-rendszert adminisztratív bonyodalmai miatt megszüntették 2008-ban, azóta a kötelező egyösszegű<ref>Összege évi 155 euro, krónikus betegeknél évi 108.</ref> önrészből (''co-payment'') adhatnak kedvezményt, akár el is engedhetik.

A biztosítási törvény és az erős hatósági ellenőrzés<ref>Az Egészségügyi Felügyelőség (''Health Care Inspectorate'') az egészségügyi ellátás minőségét, az Egészségbiztosítási Testület (''Health Care Insurance Board'') pedig a pénzügyi tevékenységet kontrollálja.</ref> miatt a biztosítási szektorban csak korlátozott verseny alakulhatott ki. Azonban a biztosítási piac reformja az egészségügyi intézmények (kórházak) között éles versenyt váltott ki<ref>A háziorvosok és szakorvosok fix díjtételekért dolgoznak, így a verseny ezeken a területeken kizárt.</ref>. A biztosítók és a kórházak (az önkormányzati, a nonprofit és a magán egyaránt) minden évben kemény ártárgyaláson szerződnek, az ellátások 90 %-raára éves átalány-díjra, a beavatkozások 10 %-ra pedig egyedi díjtételekre. Az alku eltérő bevételeket eredményez a kórházak között, a tárgyalási pozíció jelentősen függ a nyújtott szolgáltatások minőségétől. Részben ezzel függ össze, hogy az EU átlagnál 10 %-al alacsonyabb orvos létszám mellett a nővérek száma jóval magasabb<ref>100.000 lakosra 1051 ápoló jut, az EU-ban 762.</ref>.