„Porosz–osztrák–dán háború” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎A casus belli: fogalmazás
34. sor:
[[Bécs]] elöljárói követelték, hogy a császár nyújtson akár fegyveres segítséget Schleswig-Holsteinnek. A császár ígéretet tett a segítségre és ''„a hercegségek alkotmányos privilégiumainak”'' megőrzésére, de ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy ''„a városi elöljáróság ahelyett, hogy távoli területeknek az ő hatáskörükön kívül eső politikai kérdéseivel foglalkozna, jobban tenné, ha saját dolgával törődne.”'' (Idézet Franz Herre: ''Ferenc József élete és kora'' c. könyvéből).
 
Ferenc József elutasította a népfelkelés gondolatát, és a [[Londonilondoni jegyzőkönyv]] paragrafusaira hivatkozott, amely legjobban esetben a [[Német Szövetség]] katonai erejét hagyta volna jóvá egy háború esetén. Mindenesetre Ferenc József sok politikai előnyt remélt egy küszöbön álló osztrák-dán háborútól, amelyről úgy gondolta, a gyönge ellenféllel vívott háború az ő győzelmével végződne, s ez levezethetné volna az [[1859]]-es itáliai vereség okozta feszültségeket, és helyreállíthatná saját uralkodói presztízsét.
 
=== Poroszország álláspontja ===