„Újplatonizmus” változatai közötti eltérés

Tanításuk célja bölcseleti és vallásos újjászületés egy időben, ami legtisztábban [[Plótinosz]] műveiben jelentkezett. Az ő tana föltétlenfeltétlen [[idealizmus]], ami szerint csakis az ideális világnak van igazi létezése. Mindennek központja az istenség, először mint legfőbb jó, másodszor mint szellem, mely önnönmagát mint ideális világot gondolja, harmadszor mint lélek, mely az értelem ideái szerint alakít egyedi tárgyakat az anyagban. Minden ami érzéki, a gonosztól ered, amitől nem ment meg más, mint az extázis, melyben a világtól elszakadt Én az Istennel egynek tudja magát, és meglátja az Istent. Az istenség látása a legfőbb cél, melynek elérésére tiszta élet, folytonos öntökéletesítés, valamint az ős-jónak benső tisztelete képesítik az embert.

* az alexandriai-római, ennek feje maga Ammóniosz, főbb hivei: [[Longinosz]], [[Órigenész (filozófus)|Órigenész]], [[Plótinosz]] és ennek tanítványa Porphüriosz;

* a szíriai-kisázsiai-pergamoni, amelynek alapítója [[Jamblikhosz]], főbb tagjai pedig [[Szópatrosz]], [[Maximosz]], [[Aidesziosz]], [[Khrüszanthiosz]], [[Szalusztiosz]], és [[JulianusFlavius ApostataIulianus római császár]];