Wikipédia

„Budapest közvilágítása” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a linkek, helyesírás
1. sor:
'''Budapest közvilágításának''' története a [[18. századraszázad]]ra nyúlik vissza. Kezdetben olajlámpásokat[[olajlámpás]]okat használtak a főbb csomópontokon és a közbiztonság szempontjából fontosnak ítélt helyeken, majd az olajlámpásokat fokozatosan lecserélték, a kor igényének és technikai fejlődésének megfelelő ütemben, korszerűbb eszközökre: [[gázlámpa|gázlámpákra]] majd [[izzólámpa|elektromos izzókra]]. Budapest ezen a téren a kezdeti elmaradások után nagyjából lépést tudott tartani a fejlődéssel, bár voltak időszakok, amikor rossz döntések vagy az anyagi háttér hiánya késleltette egy-egy újdonság bevezetését.
 
==A közvilágítás története==
A közvilágítás csupán pár száz éve létező fogalom. Kezdetben éghető anyagokat használtak nem csak kültéri, de beltéri világításra is: [[zsír]]- és [[olajlámpás|olajlámpákat]], [[fáklya (fényforrás)|fáklyát]], [[tűzikosár|tűzikosarat]] vagy [[gyertya|viaszgyertyát]]. A kültéri világításnak kezdetben csupán [[közbiztonság]]i szerepe volt, a személyek és a közlekedés biztonságát volt hivatva szolgálni. Éppen ezért először csupán a kapuk mellett, hidaknál, [[árkád]]oknál, útelágazásoknál és egyéb veszélyesnek ítélt helyeken alkalmaztak kezdetleges világító eszközöket. Ezek azonban csupán egyedi megoldások voltak mindaddig, míg az egyes településeken - így Budapesten is - ki nem alakult a szervezett közvilágítás.
 
A közvilágítást az különbözteti meg az egyedi megoldásoktól, hogy a szolgáltatásnak van megrendelője[[megrendelő]]je és szerződött vállalkozója[[vállalkozó]]ja, a feltételeket szerződésben[[szerződés]]ben rögzítik, amiben kitérnek a legfontosabb jellemzőkre, így például a világítás időtartamára, az elvárt fényminőségre, a karbantartásra, a díjfizetésre és a szankciókra. Közvilágítás csak ott alakulhat ki, ahol van erre igény, és ahol fizetőképes kereslet is van rá. Ha ezek rendelkezésre állnak, akkor kerülhet sor az eszköz kiválasztására.
 
A közvilágítás kezdetben szilárd éghető anyagokkal valósult meg, majd az olajtermékek, a [[világítógáz]] alkalmazása következett, végül az [[elektromosság|elektromos fényfények]]ek használata terjedt el. A villamosságot felhasználó eszközök skálája is széles. Kezdetben [[ívfény]], majd [[izzólámpa|izzólámpák]] adták a fényt, míg manapság az úgynevezett [[gázkisülő lámpa|gázkisülő lámpákat]] használják, ide tartoznak a fénycsövek, higanylámpák, sárga fényű nátrium- vagy halogénlámpák.
 
A fényforrásokat a lámpatestek[[lámpatest]]ek óvják meg az [[időjárás]] viszontagságaitól. Ezek további feladata az, hogy a fényt összefogják, és úgy irányítsák, hogy az úttestet minél erősebben és egyenletesebben világítsa be. Ezt úgy érik el, hogy a lámpatestbe tükröket és optikai rendszereket építenek be. Ezzel egy időben fontos a lámpatestek formája is, a városkép esztétikai megjelenése miatt.
 
A lámpákat megfelelő helyre, tartószerkezetekre kell elhelyezni. Ezek története is igen régre nyúlik vissza, mivel lámpatartóról már a [[Biblia|Bibliában]] is említés történik. A tartók lehetnek maguk az épületfalak, azokra szerelt karok, kifeszített sodronyok vagy önálló oszlopok. Ez utóbbiak díszes változatait hívják [[kandeláber]]eknek.
 
==A budapesti közvilágítás kezdetei==
30. sor:
 
==20. század==
A mai [[Budapesti Elektromos Művek|ELMŰ]] jogelődjei, a [[Magyar Villamossági Rt.]] és a [[Budapesti Általános Villamossági Rt.]] (BÁV), mint két egymással vetélkedő cég indította meg [[1893]]-ban az áramszolgáltatást Budapesten, de a villamos közvilágítás csak [[1909]]-től működött a fővárosban. Ebben még [[Temesvár]] és [[Mátészalka]] is megelőzte a fővárost. A késlekedésnek az volt az oka, hogy egyrészt jogi akadályok merültek fel, mivel rossz szerződéseket kötött a város az áramszolgáltatókkal, másrészt a villanylámpák üzemeltetése többe került, mint a gázlámpáké.
 
A villanyvilágítás bevezetésére így csak a BÁV saját költségén szervezett mintavilágítás jó eredményei révén kerülhetett sor. A [[Rákóczi út]]on a Kis- és Nagykörút között 38 próbalámpát állítottak fel 1909 áprilisában. A fényt [[Siemens]] gyártmányú, 37 [[volt]]os egyyenáramú[[egyenáram]]ú ívlámpák sugározták 9 méter magas öntöttvas díszítésű Oetl kandeláberekről. A lámpákat háramasávalhármasával kötötték rá az akkori 110 voltos villamos hálózatra, és naponta kézzel kapcsolták őket be és ki, mint a gázlámpákat. A lámpák 8 [[lux]] értékű megvilágítást adtak, amik ma is elfogadhatóakelfogadhatók lennének, így a lakosság körében is nagy tetszést arattak.
 
A mintavilágítás sikere után [[1910]]-11 során a főváros megbízásából több főútvonalon, így például az [[Andrássy út]]on és a [[Nagykörút]]on is kiépítették a villanyvilágítást. A lámpák legtöbbször magyar - [[Ganz]] - gyártmányúak voltak, már [[váltakozó áram]]mal működtek.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_közvilágítása”