„Ligatúra” változatai közötti eltérés

611 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
kieg
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ur:ربطہ)
(kieg)
A '''ligatúra''', magyarul ''ikerbetű'' nyomdászati szakkifejezés. Latin eredetű szó, amely elkötést, egyes írásokban összevont betűt, két egybeöntött nyomdai betűt, vagy kötőívet is jelenthet.
 
Két vagy több [[betű]] egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti. Ezt a nyomdai szakszót a [[történettudomány]] is átvette, mert nem csak a [[latin ábécé|latin betűs]] írások használtak jelösszevonásokat, hanem gyakorlatilag minden hangjelölő írás, sőt a logografikus és szótagírások is, úgy mint az [[ékírás]] és [[hieroglif írás]]. A logatúra attól lesz összevont jel és nem egyszerűen két szorosan egymás mellé írt karakter, hogy a jel (betű, szótag, szójel) egyes részei a másiknak is részét alkotják és a jel alakja torzulhat, azaz félbevágva az adott fontot nem kapjuk vissza az eredeti két fontot.
Két vagy több [[betű]] egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az [[ősnyomtatvány]]okban volt gyakori. A [[középkor]]i [[írás]]gyakorlatban – körülbelül az [[5. század|5]]-[[8. század]]ban, a [[karoling]] írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a [[kódex]]másolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy [[Munka (közgazdaság)|munkát]] takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A [[15. század|15]]-[[16. század]]i nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: [[Johannes Gutenberg|Gutenberg]] 42 soros [[Biblia|Bibliájában]] 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.
 
Két vagy többA [[betűközépkor]]ban egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régia kéziratokban és az [[ősnyomtatvány]]okban gyakori volt gyakori. A [[középkor]]i [[írás]]gyakorlatban – körülbelül az [[5. század|5]]-[[8. század]]ban, a [[karoling]] írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a [[kódex]]másolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy [[Munka (közgazdaság)|munkát]] takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A [[15. század|15]]-[[16. század]]i nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: [[Johannes Gutenberg|Gutenberg]] 42 soros [[Biblia|Bibliájában]] 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.
 
A nyomdászatban két vagy több, egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának. Több [[antikva|antikvánál]] ligatúraként jelennek meg az ''ff'', ''fi'', ''fj'' és ''fl'' betűpárok, mert ezekben a betűkapcsolatokban a második betű veszélyeztetné az f felső kanyarulatát, illetve az ''fi'', ''fj'' kapcsolatokban az f az i vagy j pontját.
*Tevan Andor: [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/tevan/tevan.mek A könyv évezredes útja] (3. kiadás), Gondolat, Budapest, [[1984]]
*{{ÚML|4}}
{{portál|írás}}
 
[[Kategória:Tipográfia]]