A magas szintű programozási nyelvek egyre inkább alapértelmezés szerint támogatják a szemétgyüjtőszemétgyűjtő használatát. A standard gyüjtővelgyűjtővel nem rendelkező nyelvekhez gyakran elérhetőek a GC-t támogató környezetek, az azt megvalósító könyvtárak.
A [[Funkcionálisfunkcionális programozási nyelv]]ek, mint az [[ML]], a [[Haskell]] vagy az [[APL]] beépített gyűjtővel rendelkeznek. A [[funkcionális programozás]]t bevezető [[Lisp]] elsőként használt szemétgyüjtőtszemétgyűjtőt.
A dinamikus nyelvek mint a [[Ruby]] szintén rendelkeznek szemétgyüjtővelszemétgyűjtővel (kivételt képeznek ez alól a [[PHP]] és [[Perl]] nyelvek, amelyek referencia számlálástreferenciaszámlálást használnak). Az objektum orientáltobjektumorientált nyelvek -– [[Smalltalk]], [[Java (programozási nyelv)|Java]], [[ECMAScript]] -– szintén használják (nevezetes kivétel a [[C++]]).
A korai, kezdőknek szánt programozási nyelvek -– például [[BASIC]] és [[Logo]] -– is használták ezt a technikát, levéve a programozással csak ismerkedők válláról a memóriamenedzsment terhét. A korai, lassú és kis központi memóriával rendelkező gépeken a szemétgyűjtés gyakran okozott véletlenszerű, megmagyarázhatatlan szüneteket a program végrehajtásában.
