„Gál Károly (hegedűművész)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
Gál Károly apja műkedvelő hegedűs volt, a gyermek az ő hegedűjét próbálgatta először. Egy képzett [[Romák|cigány]]zenész tanácsolta, hogy taníttatni kell a fiút. Zenei tanulmányait 1949-ben a [[békéscsaba]]i zeneiskolában kezdte, 1951-ben [[Békéstarhos]]on, majd 1953-tól a [[budapest]]i Zenei Gimnáziumban folytatta. 1958-ban felvették a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémiára]], ahol Katona Béla volt a tanára. Zenei tanulmányai mellett 1960-tól [[Tata|Tatán]] már tanított is a zeneiskolában. A főiskolán 1963-ban szerezte meg hegedűművészi–tanári oklevelét.
 
Tanára javaslatára Miskolcon, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában vállalt állást, és mivel a [[Miskolci Szimfonikus Zenekar]] is 1963-ban alakult meg, ennek az első koncertmestere lett. 1967-ben, amikor megalakult a Zeneakadémia Miskolci Tanárképző Intézete, főiskolai [[tanársegéd]]i, majd 1979-től [[Adjunktus (oktatás)|adjunktusi]] kinevezést kapott. 1972-ben megalakította a nevét viselő Gál Vonósnégyest, amelynek 1986-ig volt a művészeti vezetője. A Főiskolán 1980-tól [[docens]]i, majd 1987-től főiskolai tanárként dolgozott. 1982-ben – tanítványai kezdeményezésére és közreműködésével – megalakította a [[Reményi Ede Kamarazenekar]]t, amelynek csaknem haláláig művészeti vezetője volt. 1989-től 2004-ig vezette a Vonós tanszéket. 1995-ben [[Pro Urbe Miskolc]] díjjal tüntették ki.
 
Gál Károly kiemelkedő tanárszemélyiség volt, akinek a tanítványai az ország számos [[szimfonikus zenekar]]ában, de még külföldön is játszanak és sok iskolában tanítanak. A Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásain előfordult, hogy a szolgálatra kijelölt 26 hegedűsből 20 az ő tanítványa volt. Gál Károly szerepe meghatározó volt a zenekar fejlődésében, hangzásvilágának és játékkultúrájának egyre magasabb színvonalra emelésében, de ugyancsak fontos volt a szerepe a város zenei életének alakulásában. Nem „csak” zenekari muzsikus volt, szólistaként is fellépett, előadta a zeneirodalom nagy [[hegedűverseny]]eit is. Munkásságáért 1979-ben Miskolc városától Reményi Ede-díjat, 1995-ben pedig Pro Urbe-díjat kapott. A zenekartól 2005-ben vonult nyugdíjba. Alig két év múlva, 2007 őszén, hosszú, súlyos betegség után hunyt el. A Szentpéteri kapui városi temetőben nyugszik.