„Beludzsok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: iw |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
||
5. sor:
[[ Beludzsisztán]] kopár vidék, lekopott, dombos ősmasszívum, félsivatag, teljesen sivatag, vagy mocsaras vidék. Ám területén jelentős nyersanyagok: földgáz, kőolaj, vasérc, kén, arany, márvány és króm találhatók, jórészt kiaknázatlanul. Az [[Indiai-óceán]] mentén fekvő jégmentes kikötők tovább növelik a beludzs területek vonzerejét, hiszen innen ellenőrizhető a [[Hormuzi-szoros]]t a [[Távol-Kelet]]tel összekötő, érzékeny olajút és stratégiai utánpótlási útvonal. <br> <br> A beludzsisztáni régió meglehetősen gyéren lakott.
[[ Pakisztán]]ban a beludzsok a lakosság 5%-át alkotják, de az ország területének 42%-án laknak. Hasonló arányt mutatnak [[Irán]]ban is, ahol a lakosságnak mindössze 2%-át teszik ki, de az ország területének mintegy negyedén élnek, [[Szisztán és Beludzsisztán tartomány]]ban. [[Afganisztán]]ban [[Nimroz]] tartomány az otthonuk. A pakisztáni, iráni és afganisztáni beludzsok által lakott területek alkotják [[Beludzsisztán]] régiót (Nagy-Beludzsisztánt). <br> <br> A beludzsok között [[dravida]] hidat alkot a brahui népcsoport. Pakisztáni Beludzsisztánban [[Szaraván]] és [[Dzsalaván]] körzetében, valamint Quettától északra és délre [[Lasz Bela]] határáig, az afganisztáni Csahanszur körzetéig találhatók. Számukat kétmillióra becsülik. Az iráni beludzsok és a dravida [[brahuik]] mindigis szoros kapcsolatban álltak egymással.
== A beludzsok története ==
Az iráni [[médek]]től és [[perzsák]]tól eredő beludzsok az [[ókor]]ban az [[Óperzsa Birodalom]] Maka szatrapiájában éltek. Ez a terület ma Makrán néven ismert, ez [[Beludzsisztán]] déli része.
Amikor az [[arabok]] nyugaton benyomultak a Szászánida perzsa birodalom területére, Beludzsisztán a [[X. század]] második feléig az arab kalifátus része lett. A [[XI. század]]ban a [[szeldzsukok]] katonai fellépése idézett elő beludzs mozgást Makrán irányába. Beludzsisztán [[1219]]-től Szultán Mohamed khívai kán fennhatósága alá került. [[1223]]-ban [[Dzsingisz kán]] fia, [[Csagatáj]] vezetésével söpört végig a mongol invázió a beludzsok területén. Ezt több mongol betörés követte. <br> <br> A [[mongolok]] hanyatlását követően, a [[XIV. század]]ban a [[brahuik]] alapítottak fejedelemséget, Kalat kánságot. A beludzsok a XVII–XVIII. század fordulóján [[Kandahár]] térségében, a Durráni afgán törzsfők földbérlői voltak. A [[XVIII. század]] közepétől települtek be a mai [[Afganisztán]] más körzeteibe is. Az Afganisztánt meghódítani készülő brit gyarmati terjeszkedés a [[XIX. század]] közepére elérte Beludzsisztánt is. [[1839]]-ben az első angol–afgán gyarmati háború előkészületeként a [[britek]] politikai ügynököt küldtek [[Kalat]]ba és rábírták Mehráb Khán brahui törzsfőt, hogy támadjon a kalati beludzs fejedelemségre. A britek garnizont létesítettek Quettában, és a támadást követően vazallus uralkodót ültettek Kalat trónjára. A britek – csúfos kabuli vereségüket követően – [[1842]]-ben - kiüríteni kényszerültek a quettai helyőrséget is. <br> <br> [[1847]]–[[1858]] között Beludzsisztán és Felső-Szindh [[John Jacob]] tábornok felügyelete alá tartozott, aki 1854-ben első ízben kötött egyezményt a kalati kánnal. Ebben a szerződésben [[Naszír Khán]] kénytelen volt elismerni a brit fennhatóságot. A britek azonban törzsi felkelések sorának leverésével is igen nehezen tudtak uralmuknak érvényt szerezni. [[1863]]-ban Beludzsisztánban britellenes, általános nemzeti felkelés bontakozott ki, amely elsöpörte a vazallus uralkodót. [[1873]]-ban a britek visszavonták politikai megbízottjukat és elismerték a kalati kán névleges fennhatóságát.
[[1866]]-ban [[Robert Sandoman]] lett a térség helyettes brit főbiztosa, aki sikeresen közvetített az egymással állandó harcban álló [[Bugti]] és [[Marri]] törzsek között, ezért egy év múlva a brit korona megbízta, hogy létesítsen baráti kapcsolatokat Beludzsisztán törzseivel. [[1875]]-ben Sandoman őrnagy megkötötte a Mastung-szerződést Kalat kánjával, amely formálisan elismerte a brit fennhatóságot. <br> <br> [[1876]]-ban megkötötték a második szerződést, melynek értelmében megalakult [[Brit–Beludzsisztán]] politikai ügynökség, amely közvetlenül a brit–indiai alkirályhoz tartozott. Sandoman lett az első brit politikai ügynök, aki Quettában székelt. Mivel Beludzsisztán egy része már korábban „bérelt földekként” brit közigazgatás alá került, [[1871]]-ben a [[Brit Birodalom]], [[Perzsia]] és [[Kalat Kánság]] képviselőinek megállapodása gyanánt létrejött a Goldsmid-szerződés. Ennek értelmében került sor 1872–73-ban Perzsia és Beludzsisztán határainak kijelölésére az óceán partjától, Gvadar kikötőtől északra Kuhakig. <br> <br> [[1871]]-ben került sor a Goldsmid-vonaltól északra a Holdich-vonal meghúzására, vagyis Perzsia és Beludzsisztán határa északi szakaszának kijelölésére Kuhaktól északi irányba, ezzel megtörtént Beludzsisztán felosztása [[Perzsia]], [[Afganisztán]] és [[Brit-India]] között. A britek a megszerzett beludzs területeket Brit–Beludzsisztán néven összevonták a már korábban megszerzett „bérelt földekkel”. Néhány fejedelemség névleges függetlenségét meghagyták, közülük a legjelentősebb [[Kalat]] volt. Ezekben a kánságokban az uralkodó döntéseit brit rezidens bírálta felül, a főbb irányítási munkákat pedig brit politikai ügynökök végezték. <br> <br> A brit korona uralma alatt is Beludzsisztán a brit–indiai gyarmatbirodalom legelmaradottabb területe maradt, amelyet továbbra is prekapitalista viszonyok dominanciája jellemzett. [[1903]]-ban egész Beludzsisztánban huszonkét elemi és két középiskola működött. Még [[1944]]-ben sem haladta meg az összes iskolák száma a nyolcvanat. Csak 1926–29 között szüntették meg hivatalosan a rabszolgaság intézményét. Igen nagy méreteket öltött a beludzsok kivándorlása főleg Karacsiba, ahol többszázezeres beludzs kolónia alakult ki. [[Pakisztán]] megalakulása idején, [[1947]]-ben már több beludzs élt ott, mint [[Beludzsisztán]]ban. <br> <br> Az 1930-as évektől jelentek meg beludzs nacionalista társaságok. 1926-ban Kalatban alakult meg az első Andzsumán-i Iszláh-i Kalat (Kalati Reformtársaság) néven. 1930–31-ben az északkelet-beludzsisztáni Musztangban alakult egy másik Andzsumán-i Ittihád-i Baludzsán (Beludzs Egység Társasága) néven, amely a brit gyarmati iga lerázását, Beludzsisztán egyesítését tűzte ki célul. Kapcsolatban állt a pastunisztáni nemzeti mozgalommal, támogatásának köszönhetően [[1932]]-ben tartották meg a beludzs nacionalisták első tanácskozásukat. <br> <br> [[1937]]-ben alakult meg a [[Kalati Nemzetállami Párt]] (Kalat National State Party). 1946-ban alapították az Andzsumán-i Iszláh-i Baludzsán (Beludzs Reformtársaság) szervezetét. 1936–38-ban látott napvilágot az első beludzs újság Isztiqlál („Függetlenség”) címen, amely Kalat és egész Beludzsisztán függetlenségéért szállt síkra. A nemzeti irodalom a második világháború után indult fejlődésnek, jelentősebb beludzs írók [[Gul Khán Naszír]] és [[Azad Dzsamaluddin]]. <br> <br> A [[második világháború]] éveiben mind a Nemzeti Kongresszus Pártnak, mind a Muzulmán Ligának helyi szervezetei alakultak Beludzsisztán területén. Azt követelték, hogy az összes közvetett vagy közvetlen formában brit uralom alatt álló beludzs területeket egyetlen autonóm tartományba szervezzék a megalakítandó új iszlám állam, Pakisztán keretein belül. Ez az irányzat elsősorban Brit–Beludzsisztán központjában, Quettában talált követőkre. A második világháborút követő időszakban a beludzs nemzeti mozgalomban három tendencia érvényesült: az autonómista, a függetlenségi, valamint a Kalat fejedelemséget támogató irányzat. Az autonómista irányzatot a fentiekben ismertetett [[Beludzs Reformtársaság]], a [[Beludzs Egység Társasága]], valamint a [[Kalati Reformtársaság]] képviselték. A függetlenségi irányzat hívei a [[Kalati Nemzetállami Párt]] körül tömörültek, teljes függetlenséget követeltek az összes beludzs területeknek, beleértve Iráni–Beludzsisztánt is. <br> <br> A kalati uralkodó és hívei Kalat kánságból kívántak önálló államot alakítani. Ezt a tervet az „oszd meg és uralkodj” elve alapján kezdetben a britek is támogatták. A referendumról rendelkező Mauntbattan Dekrétumot [[Quetta]]ban 1947. június 29-én tették közzé, amely csak [[India]] és [[Pakisztán]] között engedett választást. A Kalati Nemzetállami Párt hívei és [[Ahmad Jár]] kalati kán arra szólították fel a fejedelemség lakóit, hogy önálló nemzeti állam megalakításáért szálljanak síkra, és a választásokon a függetlenségi irányzat híveit juttassák be a helyi parlamentbe. A megváltozott kül- és belpolitikai körülmények hatására azonban Ahmad Jár lemondott az önálló állam gondolatáról, és 1948. március 27-én a Pakisztánhoz való csatlakozás mellett döntött. A kánság a belügyekben az új állam megalakulása után is megtarthatta autonómiáját. Az uralkodót kiemelt apanázs és továbbra is uralkodói cím illette meg, a vele járó kiváltságokkal együtt. 1952. február 11-én megalakult a [[Beludzs Fejedelemségek Uniója]] a pakisztáni állam keretein belül, amelynek feje a kalati kán lett. Kalat, Lasz Bela és több kisebb fejedelemség tartozott az unióhoz. <br> <br> A függetlenségi irányzat azonban ebbe nem nyugodott bele. [[1948]] tavaszán gerillaháború kezdődött Kalat teljes függetlenségéért. Fegyveres ellenállásuk hatására 1949. március 11-én a pakisztáni hatóságok kénytelenek voltak felállítani Beludzsisztán Konzultatív Tanácsát, amelynek feladata a tartomány közigazgatási kérdéseinek, a tartományi autonómia feltételeinek, valamint a gazdasági fejlesztés lehetőségeinek vizsgálata volt. Ekkor még a beludzs nemzeti mozgalomban túlsúlyban voltak a tradicionális társadalmi elemek. A törzsfők segítségével került felállításra a [[Beludzs Törzsek Uniója]] nevű szervezet, amely együttműködött a pakisztáni hatóságokkal.
18 ⟶ 27 sor:
[[ca:Balutxi]]
[[de:Belutschen]]
[[en:Baloch people]]
[[es:Baluchi]]
[[fa:مردم بلوچ]]
| |||