„Fertőmelléki-dombság” változatai közötti eltérés

A Fertőmelléki-dombság földtani értelemben – noha az [[Ikva]] völgye, a [[Soproni-medence]] elválasztja tőle – a [[Soproni-hegység]] északkeleti nyúlványa, alaphegysége harmadidőszaki üledékes kőzetekből épül fel (lajtamészkő, szarmata mészkő, homokkő, konglomerátum stb.). Ezekre vályogos, löszös üledékek települtek az évmilliók során, de néhány tanúhegyen megfigyelhetőek kristályospala-kibukkanások is (Gödölye-bérc, 252 m; Réti-bérc, 234 m; Kő-hegy, 226 m). A kistáj nevezetes lajtamészkő-feltárása, egyben ipartörténeti emléke a [[fertőrákos]]i kőfejtő. Karsztjelenségekben[[Karszt]]jelenségekben, barlangokban[[barlang]]okban nem bővelkedik a terület.

A délkelet felé enyhén lejtő, gyengén tagolt deráziós-eróziós dombság átlagos [[tengerszint feletti magassága]] 207 méter, legmagasabb pontja 327 méter, legalacsonyabb pontja 118 méter ([[Balf]]nál). A nyugati peremvidékén kialakult süllyedékes Kőhidai-medence némiképp tagoltabbá teszi a dombság felszínét. A kistáj a Rákos-patak és annak mellékvize, a Tómalom-patak vízgyűjtő területe, amelyek vize a [[Fertő|Fertő tó]]ba folyik. A bővízű források között említendő a [[fertőrákos]]i Nagy-forrás (900 l/min), valamint a Balf környékén a mélyből felbukkanó nátrium-kloridos, szulfátos keserűvízforrások: a 6–26 l/min közötti vízhozamú István-forrás, Wolfgang-forrás, Savanyúvíz-forrás, Fekete-forrás, Mária-forrás, Péter-forrás. Ezek gyógyászati célú hasznosítására épült ki a balfi gyógyüdülő.