„Várjobbágy” változatai közötti eltérés

A várjobbágyoknak nem volt az utódaikra szabadon örökíthető birtoka, hanem a [[várbirtok]]ból részesültek szolgálati birtokban, amit azonban leszármazottjuk a szolgálattal együtt átvehetett. Nem az ispáni várban, hanem várjobbágyfalvakban éltek, ahol a [[várnép]]ek közül 2-5 család gondoskodott az ellátásukról, ezért nekik termelőmunkát nem kellett végezniük, csak katonai szolgálattal tartoztak, valamint jogállásuktól függően adózniuk kellett. Alapvetően eredetük szerint két réteget különböztethetünk meg közöttük. Az egyik a valószínűleg még [[Géza fejedelem]] által széttelepített törzsi-nemzetségi szervezet katonai kíséretéből származott. Ők később szabad állapotukat Szent Istvánra vezették vissza, ezért a „Szent Király szabadjainak” (''iobagiones liberi Sancti Regis'') is nevezték magukat, ami faluneveikben is tükröződött ([[Szentkirályszabadja]]). Az ő falvaik lehettek a magyar vagy a csatlakozott népek törzsi vagy néneveit viselő falvak is mint a ''Nyék, Megyer, Jenő, Kér, Keszi, Kürt, Gyarmat, Tarján, Tolmács, Ság, Varsány, Eszlár, Ladány, Besnyő, Kozár, Várkony, Oroszi, Horváti, Székely, stb''). Másik rétegük a 11-12. század folyamán a [[várnép]]ek közül szabadult fel és lett „keltjobbágyfiú (”iobagiones de canstrensibus excepti"). Az ő kötelezettségeik között szerepelt az [[ispán]]nak nyújtandó szállás és ellátás ([[descensus]]). A két réteg útja a 13. században ismét különvált. A szent király szabadjainak vagy egy részüknek sikerült bejutniuk az új köznemességbe, szolgálati birtokukat örökbirtokká változtatva, mígzömükben belőlük kerültek ki a [[kuriális nemes]]ek. A keltjobbágyfiúk inkább a kialakuló [[jobbágy]]ság része.