„Váradi Antal” változatai közötti eltérés

'''Váradi Antal''' (''Weber Antal'', [[Závod]], [[1854]]. [[május 2.]] – [[Budapest]], [[1923]]. [[március 5.]]) bölcseleti doktor, drámaíró, a [[Kisfaludy- Társaság]] tagja és a [[Petőfi- Társaság]] főtitkára, udvari tanácsos, országos színművészeti akadémiai igazgató.

1854. május 2-án született [[Závod]] ([[Tolna megye]]) mellett atyja, Weber Ferenc birtokán (kiaki hosszabb ideig volt tanító [[Buda|Budán]] és orgonista a tabáni katolikus templomban, később Tolnába költözött, ahol [[Tevel]] és Závod közt egy kis birtoka volt; itt egy malomban született Váradi és itt halt meg az atyja már 1855 novemberében). A korán özvegyen maradt anya [[Pécs]]re költözött, hogy iskoláztathassa fiát; Váradi ott végezte a főgimnázium nyolc osztályát. Az ötödik és hatodik osztálytól kezdve már mások gyermekeit tanította. Pécsről a pesti egyetemre jött a bölcseleti karra, holahol [[Toldy Ferenc]]et, [[Heinrich Gusztáv]]ot és [[Greguss Ágost]]ot hallgatta és 19 éves korában már letette a doktorátust a magyar és [[német nyelv]]ből, irodalomból és esztétikából, majd tanári oklevelet nyert. Egyetemi hallgató korában, 1871 őszétől kezdve tanított a Müller-Hampel-féle kereskedelmi iskolában, később a Szőnyi-féle magángimnáziumban; azután az állami pedagógiumban, majd mint helyettes tanár a VI. kerületi állami reáliskolában. Már egyetemi hallgató korában három évig járt a színészeti iskolába, e pályára mintegy utalták alakjának és hangjának előnyei; azonban a sors úgy akarta, hogy ne színész legyen, hanem drámaíró. 1874-ben pályázott először az akadémiánál a [[Karátsonyi díj]]ra Iskariotjával; később négyszer nyert akadémiai jutalmat. 1873-ban Weber családi nevét Váradira változtatta. 1874-ben bölcseleti doktor lett. 1875-ben rendes tanárnak nevezték ki a budai II. kerületi főreáliskolához. Innét hét évi szolgálat után az V. kerületi reáliskolához helyezték át, ahol [[Hofer Károly]] igazgatása alatt 13 évig működött. Már budai reáliskolai tanár idejében [[Paulay Ede]] ajánlatára a színészeti iskolához (később országos színművészeti akadémia) nevezték ki tanárrá, később titkára lett az intézetnek, [[1898]]. [[május 26]]-án pedig igazgatója. 1876-ban a [[Petőfi-társaság Társaság]], 1889-ben a [[Kisfaludy-társaság Társaság]] választotta meg rendes tagjának; a Petőfi-társaság Társaság főtitkárának nevezték ki. Tagja volt a nagyváradi [[Szigligeti-társaság Társaság]]nak, 1895-től pedig dramaturgja a [[Nemzeti SzínháznakSzínház]]nak; 1886-ban a francia akadémia tisztje címét nyerte; 1890-ben koronás arany érdemkeresztet kapott, 1892-ben a szerb szent Száva-rend commandeur-keresztjét; 1896-ban a III. oszt. vaskorona-rend lovagja lett. 1906-ban nyugalomba vonult és az udvari tanácsosi címet kapta.

Írni már gimnazista korában kezdett és a pécsi irodalmi (önképző) körben nyerte az első pályadíjakat; ennek később elnöke lett; ezen kör évkönyveiben jelentek meg első versei és szépirodalmi dolgozatai. Már Pécsről küldözgetett verseket a [[Fővárosi LapoknakLapok]]nak, holahol 1873. február 6-án jelent meg első verse; 1873-tól írt még az Ellenőr, a [[Pesti Napló]], [[Pesti Hírlap]], [[Budapesti Hírlap]], Magyarország és a Nagyvilág és a Budapesti Bazárba, sat. Mint VII. és VIII. osztályos tanuló Pécsett már Tóth Kálmán Bolond Miskájának rendes heti versírója volt és az maradt 1872-ig. Cikkei a következő hirlapokban: Igazmondó (1876-77. elbeszélések, rajzok); Petőfi Társaság Lapja (1877. Coppée szelleméről és lyrájáról, A népszínmű felvirágzásának okairól, költ. és elbeszélés); Koszorú (1879. Dr. Arday Albert, 1880. Az utolsó garas, 1881. Schauer Ferencz, Tinódi Sebestyén, 1882. Az Atala szerzője; Schauer Ferencz); Magyarország (1880. 170. sz. Kitől kapta Petőfi az első aranyát?, 1909. 32. sz. Vörösmarty polémiája); M. Salon (1887. Látogatás Brassai Sámuelnál); Budapesti Napló (1896. 128. sz. Az új nemzeti színház); a M. Hirlap (1897. 94. sz. «Bánk-bán»-ról); Fővárosi Lapok (1900. 24. sz. Az utolsó nagy színész: Tóth József; Uj Világ (1902. 41., 42. sz. Hugó Viktor); Ország-Világ (1904. 20. sz. Első találkozásom Jókaival, 1906. 13. sz. Az én első mesterem: Toldy Ferencz, 1908. 33. sz. Angol Shakespeare színészek sat.); Az Ujság (1904. 87. Egy kopott könyv: Az első színházi zsebkönyv, «A magyar játékszín I. eszt. II. kötete, 118. Költő színészek: Katona József, Kisfaludy Károly, Arany János, Petőfi, Szigligeti, 1907. 138. sz. A «Színházi Látcső», egy színházi napilap a hatvanas években, 140., 159. Benza bácsi, 195. Székelyné, 286. Laborfalvi Benke Judit, 306. Lánd Ádám rendező 1813-ban, 245., 252. sz. Elfelejtett írók: Balás Sándor, 169. Petőfi színészélete, 292. Don Gunárosz: Lauka Gusztáv, 1908. 8. sz. Éjszaky Károlyról, 48. Fáy András vendégei, 124. Garay Jánosról, II. Mózes: Hugo Károly 281. sz. Goethe mint színházigazgató, 1910. 83. Az öreg takács levelei: Katona József életéből, 102. sz. Katona József színészi pályája); Egyetértés (267. Petőfi: Színészélet, Katonaélet, 287. Gyermekévek, 1908. 282. Egressy Gábor leveles ládája, 290. Vahot Imréről, 264. Az első Bánk, 1909. 23. Silberstein Ötvös Adolf, 83. Vas Gereben, 178. Petőfiné «Testvéri szózata», 1910. 59. Katona József családja, 65. Hogy írt Jókai? 84. Sopron régi színészetéről); Neues Pester Journal (1908. 263. sz. Der junge Gabriel Galambos: Zum 100. Geburtstag Gabriel Egressy's). A Pallas Nagy Lexikona négy utolsó kötetében a színészeti czikkeket részben ő írta.

* István király, opera 4 felv. Dobsa Lajos «Első István király» czc. tragoediája nyomán, zenéje Erkel Ferencztől. U. ott, (1885. Operaház Könyvtára 6.).