„Örökös főispán” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(→‎Örökös főispánságok a Magyar Királyságban: itt az örökletes főispánság visszavetítése forog fenn)
A [[15. század]]ban örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori [[nádor]] is a [[15. század]] óta egyben [[Pest vármegye]] főispánja. <ref name="Fogalomtár"/>
 
[[I. Mátyás]] kezdett egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett örökös, pontosabban '''örökletes főispán'''i (''haereditarius'') hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult. <ref name="Fogalomtár"/>
[[I. Mátyás]] pedig egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett adományozott örökös főispáni hivatalt. Mivel latinul a főispánt és a [[gróf]]ot is ''comes''nek nevezték, az örökös főispánságok az örökletes grófi rang kialakulását előmozdították, s több grófi család örökös főispáni címére tekintettel kezdett el grófi rangot használni, így például [[Bronisław Komorowski]] lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökös főispánságot, s ez alapján később [[Lengyelország]]ban grófként ismerték el őket. A [[16. század]]tól tól a [[Habsburg]]-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. [[primogenitúra]], [[szeniorátus]]). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.
 
[[I. Mátyás]] pedig egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett adományozott örökös főispáni hivatalt. Mivel latinul a főispánt és a [[gróf]]ot is ''comes''nek nevezték, az örökös főispánságok az örökletes grófi rang kialakulását előmozdították, s több grófi család örökös főispáni címére tekintettel kezdett el grófi rangot használni, így például [[Bronisław Komorowski]] lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökös főispánságot, s ez alapján később [[Lengyelország]]ban grófként ismerték el őket. A [[16. század]]tól tól a [[Habsburg]]-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. [[primogenitúra]], [[szeniorátus]]). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.
 
A [[18. század]]ban a nádoron kívül 9 egyházi és 14 világi örökös főispánság volt. <ref name="Fogalomtár"/>
 
Az örökös főispáni rang, illetve tisztség a [[törvényhatóság|köztörvényhatóságok]] rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk alapján megszűnt, puszta címmé vált, hivatalviselésre többé nem jogosított. Az örökös főispáni címet az [[1947. évi IV. törvény]]<ref>[http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8251 Az 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről]</ref> megszüntette és használatát megtiltotta.
69 861

szerkesztés