„Ligatúra” változatai közötti eltérés

150 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
bevkieg
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(kép)
(bevkieg)
A '''ligatúra''', magyarul ''ikerbetű'' nyomdászati szakkifejezés. Latin eredetű szó, amely elkötést, egyes írásokban összevont betűt, két egybeöntött nyomdai betűt, vagy kötőívet is jelenthet.
 
Két vagy több [[betű]] egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti. Ezt a nyomdai szakszót a [[történettudomány]] is átvette, mert nem csak a [[latin ábécé|latin betűs]] írások használtak jelösszevonásokat, hanem gyakorlatilag minden hangjelölő írás, sőt a logografikus és szótagírások is, úgy mint az [[ékírás]] és [[hieroglif írás]]. A ligatúra attól lesz összevont jel és nem egyszerűen két szorosan egymás mellé írt karakter, hogy a jel (betű, szótag, szójel) egyes részei a másiknak is részét alkotják és a jel alakja torzulhat, azaz félbevágva az adott fontot nem kapjuk vissza az eredeti két fontot. Ligatúrának nevezzük azokat az állandó összekapcsolásokat is, amelyeknél a jelek külön-külön mást jelentenek, mint egymás mellé írva.
 
A [[középkor]]ban a kéziratokban és az [ősnyomtatvány]]okban gyakori volt. A [[középkor]]i [[írás]]gyakorlatban – körülbelül az [[5. század|5]]-[[8. század]]ban, a [[karoling]] írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a [[kódex]]másolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy [[Munka (közgazdaság)|munkát]] takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A [[15. század|15]]-[[16. század]]i nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: [[Johannes Gutenberg|Gutenberg]] 42 soros [[Biblia|Bibliájában]] 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.