„Anna fürdő (Szeged)” változatai közötti eltérés

Az [[1879]]-es nagy szegedi árvíz után a városban mindössze egyetlen nem túl jól fölszerelt közfürdő maradt. A növekvő népességű város lakosai azonban igényelték a közfürdő létrehozását. A város közgyűlése az 1890-es évek elején megvásárolta egy a Belvárosban fekvő Tisza Lajos körúti telket, amelynek fürdő célú beépítésére pályázatot írtak ki. A kiírt tervpályázatra öt pályamű érkezett, ezek közül a zsűri a bécsi Steinhardt Antal és Lang Adolf terveit választotta ki. Az osztrák tervezők egy elegáns utcai homlokzatú, gazdagon díszített fürdőépületet álmodtak meg, amelyben a férfi és női vendégeket térben elkülönítették. A tervek azonban olyan nagyra törőnek bizonyultak, hogy a város már a tervezési pályázat során lemondott teljes megvalósításukról. A város lemondotteltekintett a külön férfi és női fürdőrész kialakításáról és a két nem elválasztását a nyitvatartás szabályozásával oldották meg. (A fürdő más időszakokban várta férfi és női vendégeit.) az építést Ádok István vezette.

[[1927]]-ben a fürdő közvetlen szomszédságában fúrták a 944 méteres talpmélységű kutat, amelyből az 52 fokos, emésztési panaszokat és a pajzsmirigy megbetegedéseit orvosló Anna-víz tört fel. A gyógyvizet bevezették a fürdőbe is, amelyet 1938-ban gyógyfürdői rangra emeltek. A [[második világháború]] éveiben 50 fős óvóhelyet építettek a fürdő alagsorában. A 1950-es években több átalakítás is történt. Ez eredetileg üzleteknek otthont adó földszinti helyiségeket átalakították és összevonásukkal iszapgyógyászatot hoztak bennük létre. Az addigra leromlott állapotú fa tetőszerkezetet a formavilág megtartásával vasbetonra cserélték. Az [[1950-es évek]]től kezdve a fürdőben az állam által finanszírozott gyógyítási tevékenység folyt.