Az arámiakaarámiakat az [[i. e. 2. évezred]] végén elhagyták őshazájukat, az [[Arab-félsziget|arábiai]] sivatagi lakhelyeiket. A [[tengeri népek]] [[i. e. 1200]] utáni vándorlásának következményeit – a korábbi államok bukásával hatalmi vákumvákuum keletkezett – kihasználva [[Szíria|Szíriában]], [[Anatólia]] délkeleti részén és [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] telepedtek le. Lassan átvették a térség kereskedelmének irányítását, s az [[i. e. 8. század]] elejére [[nyelv]]ük, az [[Arámi nyelv|arámi]] (pontosabban óarámi) lett a térség legfontosabb közvetítő nyelve. A korábban itt beszélt nyelvek feloldódtak benne és összeolvadtak vele, e jelenség egy tipikus képviselője a [[szamali nyelv]]. Valószínűleg közeli rokonaik voltak a dél-mezopotámiai [[káldok]] (kaldeusok) – de az asszír források mindig gondosan megkülönböztették őket –, ezek uralkodói dinasztiája alapította meg később az [[Újbabiloni Birodalom|Újbabiloni Birodalmat]].
Az arámi törzsek államai a káldokhoz hasonlóan valószínűleg egy dinasztiaalapító ősről kapták a nevüket és többnyire ''bít''-nek („ház”) nevezték őket. Ilyen arámi törzsi állam volt [[Bít-Adíni]], [[Szamal (állam)|Bít Gabbar]], [[Bít-Bahiani]], ''bít'' nélküli nevűek [[Laqe]], [[Temani]], [[Szuhi]]. A káldeusok hatalomra jutó törzsének székhelye [[Bít Jakíni]] volt.
