„Nicolas-Charles Bochsa” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(+kat.)
aNincs szerkesztési összefoglaló
'''Robert Nicolas-Charles Bochsa''' (1789. augusztus 9., Montmédy ([[Meuse]]), Franciaország – 1856. január 6., [[Sydney]], Ausztrália) francia [[hárfás]], zeneszerző, karmester, zeneműkiadó és színházigazgató.
 
== Élete ==
 
Örökölt zenei tehetségének köszönhetően pályáján gyors sikerekkel indult. Apja, a Csehországból betelepült Karl Bochsa oboás hétéves korától tanította oboázni és zongorázni. 1807-ben felvételt nyert a Párizsi Konzervatóriumba (Conservatoire de Paris), ahol Charles Simon Catel összhangzatra, [[Étienne Nicolas Méhul]] zeneszerzésre, a neves hárfás dinasztia tagjai, Marin és [[François Joseph Naderman]] pedig [[Hárfa|hárfázni]] tanította. Iskoláit kiválóan végezhette el, amit az bizonyít, hogy 1812-ben [[Napóleon|Napóleontól]] első díjat kapott, amit később [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] is megerősített. A rákövetkező évben a Császári Zenekar (Imperial Orchestra) hárfása lett és az Opéra Comique számára operákat kezdett írni.
 
1855 decemberében, az aranyláz idején érkezett Sydneybe. Mindössze egy koncertet adott, majd hamarosan elhunyt. A Camperdown temetőben nyugszik. Anna egy különös síremléket rendelt neki, sokféle szimbólummal és egy fekvő hárfával.
 
== Értékelése ==
 
==Értékelése==
 
Bár a 19. században rendkívül ismert és népszerű szerző, illetve hárfaművész volt, ám balettjei, vígoperái és oratóriumai mára feledésbe merültek. Ennek oka sokak szerint az, hogy bűncselekményei miatt Franciaországban sokáig nem lehetett színpadra állítani vagy kiadni ezeket. A hárfások máig használják etűdjeit és hárfagyakorlatait, a körükben elismert és kedvelt szerző. Magyarországon néhány darabja zeneiskolai tananyag.
 
== Külső hivatkozáshivatkozások ==
 
* [http://bochsa2.voila.net/index.html Dokumentumok Bochsa életéből I.]
* [http://bochsa2.voila.net/index.html Dokumentumok Bochsa életéből II.]