Wikipédia

„Második porosz felkelés” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
botok
247 461 szerkesztés
a →‎Előzmények: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,
a →‎A felkelés: helyesírás
10. sor:
 
==A felkelés==
A lovagoknak [[1242]] óta először szenvedtek nagyobb vereséget, ez egyelőre még nem borította lángba a poroszokat. Hanem amikor az egyik lovagi előljáróelöljáró összeesküvés vádjával megölt több keresztény [[poroszok|porosz]] előkelőt (a vád sokkal inkább koholmány volt), akkora felháborodás keletkezett ebből, hogy az egész meghódított országrészen nagy felkelés robbant ki, s a keresztény őslakosságot is szinte majdnem mind a lovagok ellen hangolta. Csatlakoztak ehhez a szabad törzsek is keletről. Hat [[porosz]] törzsfő a [[warmia]]i [[Glappo]], a [[natangia]]i [[Herkus Monte]], a [[samland]]i [[Glande]], a [[barten]]i [[Diwan]] és a [[pogezánia]]i [[Auktumo]] szövetségre lépett egymással. Eleinte a felkelők győzedelmeskedtek: egymás után vették be a városokat, várakat és templomokat, amiket sok esetben elpusztítottak. Később már nem hangolták kellőképp össze erőiket és a vidéki területeket égették fel, aminek [[Németország|német]] nemzetiségű lakóit legyilkolták.
 
A [[natangia]]i [[poroszok]] [[1261]]-ben nagy győzelmet arattak, a következő évben azonban egyre nagyobb számú [[Németország|német]] keresztes seregek érkeztek a lovagrend megsegítésére. A [[Kulm]]ba betörő [[natangia]]iak egy-két kisebb győzelem után súlyos vereséget mértek a lovagokra [[löbaui csata|Löbau]]nál. Ám a [[poroszok]] nem tudták sokáig tartani magukat a birodalom területéről érkező újabb és újabb keresztes csapatokkal szemben. [[Königsberg]] környéken, ahol a legsúlyosabb harcok folytak a keresztesek ellen, [[1263]]-ban a [[német lovagrend]] győzedelmeskedett. [[1265]]-ben kiadták a pápai bullát, s [[Braunschweig]], [[Türingia]], valamint [[Brandenburg]] nyugat és déli irányból támadta hátba a [[poroszok]]at.
[[Samland]] [[II. Ottokár]] [[Csehország|cseh]] király [[1267]]-es keresztes-hadjárata során meghódolt, de a [[február]]i korai hóolvadás következtében a nehézpáncélos lovagok elakadtak a sártengerekben, ezért a további támadást fel kellett adni.
 
A rend néhány győzelem után a [[Livónia|Livóniában]] föllángolt felkelések leverésére öszpontosítottaösszpontosította figyelmét.
[[1271]]-ben újra a [[poroszok|porosz]] hadszíntérre helyeződött át a hangsúly, ugyanis a barteniek betörtek a [[pomezánia]]i területekre. Ám a hadihelyzet gyökeresen megváltozott ezentúl: a [[poroszok|porosz]] törzsek a nagyobb ütközetekben (de különösen a jól megerősített várerődök hosszú ostromakor) borzalmas veszteségeket szenvedtek, a vezéreik sorra elestek. [[Herkus Monte|Herkus vezér]]t a rend meggyilkoltatta ([[1271]]), s az általa védett [[Natangia]] megadta magát [[Dietrich meisseni őrgróf]]nak ([[1272]]).
[[Glappo]] megöletése után a [[warmia]]i területek népét is térdre kényszerítették.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Második_porosz_felkelés”