Főmenü megnyitása

Módosítások

egy bájt hozzáadva, 8 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
[[File:Stockless anchor 1 NT.PNG|bélyegkép|balra|Horgony lefektetése]]
[[File:Stockless anchor 2 NT.PNG|bélyegkép|jobbra|Horgony kiemelése]]
A legjobb horgonyálló vízfenék az agyagfenék; kavicsos vízfenékben a horgony működése bizonytalan, homokfenékben pedig a homoknak laza minőségénél fogva a karok nem tartanak és a hajó «a horgony előtt tereltetik». A legjobb horgonyzó hely, nem tekintve annak nautikai jellegét, valamint a fenék minőségét, 12-25 m mélységű vizvíz, 40 m a legnagyobb mélység, amelyben, tekintettel a láncnak hosszúságára, még horgonyt vetni lehet, miután legalább háromszor olyan hosszú darab láncot kell a láncréseken még a horgony után bocsátani, mint amennyi a víznek mélysége, sőt erős szélben 4-6-szor annyit is, mert minél hosszabb lánc tartja a hajót, annál inkább vízszintessé válik a húzás iránya és a horgonykapa annál kevésbé rántható ki a fenéktalajból. A horgony vetése előtt a hajó külső oldalfalazatán a horgonypárnákon (erős fadarabok) fekszik, ahol azt a csúsztató készüléknek láncai tartják; a horgonylánc a karikából, az elől lévő láncréseken át a hajó belsejébe és ottan a láncfülkébe vezet. A horgonynak a vízbe dobását, vagyis a hajósnépnek ezen cselekvését horgonyvetésnek, a horgonynak a vízből való kihúzását horgonyemelésnek mondják, az elsőt a csúsztató készülék segélyével eszközölik, míg a horgony emelése végett magát a hajót a járgány körül tekert láncnak bevonása által egészen a horgony fölé húzzák s ott a járgány további forgatása folytán, miután a lánc immár függőlegesen áll, a horgonyt a vízből kiemelik. Ha a körülmények vagy a horgonykarnak valami sziklahasadékba való beszorulása a horgonynak emelését nem engednék, úgy a [[lánc]]ot egy kengyelénél kikapcsolják és a láncvégre egy megfelelő hosszú kötélre egy úszó jelet, mint tonnát vagy fadarabot erősítenek, hogy más alkalomkor, esetleg búvárok segítségével, a horgonyt kiemelhessék.
 
Nagyobb hajókon 2-3, hadihajókon 4-5 nehéz és 3-4 könnyebb horgony van. A két legfőbb horgony az anyahorgony, elől és oldalonként a hajó homlokrészén, hadihajókon a hasonló nehéz párkányhorgony oldalonként az [[előárboc]] párkányzata alatt, kéreskedelmi [[vitorláshajó]]kon az úgynevezett reményhorgony a felső fedélzet elől lévő lépcső-vék nyílásába állítva van elhelyezve; ez utóbbit használat esetén még onnan ki kell emelni és vetése előtt a horgonydarura akasztani. A könnyű horgonyhoz tartozik a tengeri hajókon még a folyamhorgony és valamennyi hajón a kukázó, segédhorgony és a kis négyágú vasmacska. Ez utóbbit tengeri hajókon leginkább csak a tengerfenékre esett tárgyaknak megkeresésére és kiemelésére használják. A hajók anyahorgonyának súlya természetesen a hajók nagyságától függ; szabály szerint a hajó szélességének négyzetéhez áll arányban. Úgy a horgony, mint a [[lánc]] annál nagyobb erőkifejtésnek van kitéve, minél nagyobb a hajó elejének a szél által ért felülete. Ebből kifolyólag egyenlő nagyságú hajók, melyek elől keskenyebbek, súlyra nézve könnyebb horgonyt igényelnek, mint a teltebbek. A horgonynak tartóssága, melytől sok embernek élete és a szálított áru biztonsága is függ, szigorú kipróbálás (horgonypróba) alá esik, melyet vagy hidraulikus gépek feszítő erejének a horgonyra való hatása által eszközölnek, vagy pedig akként, hogy a horgonyt megfelelő magasságból sziklákra ejtvén, semmi nagyobbmérvű deformálást mutatnia nem szabad.