„Horgony” változatai közötti eltérés

A '''horgony''' a horgonyzat legfőbb része, mely a [[hajó]]nak egy helyen való megtartására szolgál.

 

 

A kovácsolt vasból készült horgonynak, azon alakban, amelyben mondhatni [[Nagy Sándor]] idejétől egész mostanáig is fennáll, a következő részei vannak: A horgonyrúd (nyél, szár), egy, a horgony középső részét képező súlyos vasrúd, melynek egyik végén a horgonyláncnak megerősítésére szolgáló horgonykarika, a másik végén pedig két, kissé görbített, egymás ellen és kifelé álló horgonyág vagy horgonykar van. A horgonyágak vége, a horgonysaru vagy kapa, lapos D alaku, ezzel vájja be magát a horgony a földbe, vagyis tengeri műnyelven a horgonyfenékbe. Hogy a vízbe vetett horgony két ágával ne dőlhessen laposan a tenger fenekére, a horgony nyakán - a horgonyrúdnak felső vékonyabbik része - az úgynevezett horgonydúc vagy horgonyfa található. Ez egy négyszögletes, két végén gömbölyűre faragott fa, melyet az ágak összekötő tengelyére függőlegesen erősítenek a horgonynyakhoz. A húzás, melyet a [[szél]] vagy [[áramlat]] befolyása alatt álló hajó a horgonylánc által a horgonyra gyakorol, ezt csak úgy fektetheti, hogy a horgonyfa laposan a mederfenékre fekszik és a horgonykarok, illetve ezek [[saru]]i a földbe nyomulnak. A [[19. század]] elejéig a horgonyláncot - melyet állítólag Caesar [[Anglia]] inváziójánál is használt már - erős és megfelelően vastag horgonykötelek helyettesítették.