„Száll a kakukk fészkére (regény)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A történet színtere egy elmegyógyintézet A „tébolyda” mikrokozmosza szimbolikus leképezése a mindent ellenőrizni, mindenkit irányítani óhajtó „Üzemnek” – vagyis a totalitárius mivoltát hevesen tagadó, ám elüzletiesedettségében kizárólag a szabványhoz igazodó egyéneket el- és befogadni képes államnak.
S ne tévesszen meg minket a George Orwell 1984 című regénye köré épített mítosz: nem a kommunista szovjethatalmat szándékozott allegorizálni ez a könyv, hanem a hidegháborús Amerikát.Sokkal kevésbé megkérdőjelezhetetlen, mégis jelentős párhuzam fedezhető fel a történet félvér indián elbeszélője, az önmagát süketnémának tettető Bromden főnök, és az állítólagosan ugyancsak félig indián származású, de az indián kultúra iránt kétségtelenül érdeklődő Ken Kesey között, aki 1960-ban önként jelentkezett, hogy kórházi felügyelet mellett tesztelje az akkor még legális LSD, és az ahhoz hasonló pszichedelikus drogok hatását. Mindketten egyszerre az eseményeket elszenvedő és tevékeny megfigyelőként követhették a kezeltek sorsának alakulását.
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sz%C3%A1ll_a_kakukk_f%C3%A9szk%C3%A9re_(reg%C3%A9ny)&action=edit
A történet valódi főhőse az intézetbe kerülésekor még életvidám, nyers és szókimondó Randle Patrick McMurphy, akit szintén Kesey személyiségének részleges tükörképeként foghatunk fel.
Talán kifogyhatatlan jókedve miatt, talán, mert McMurphy is tetteti fogyatékosságát (ám az is megeshet, hogy csak mert valóban egyazon személyiség kivetülései), rögtön egyfajta szimpátia alakul ki a börtönből kikívánkozott, s épp ezért tébolyt színlelő rab, és a szokatlanul nagytermetű indián főnök között.
 
Nem sokáig kell azonban várni a konfliktusra, mely sorsszerűen alakul ki a szabadságot, a megtörhetetlen akarást és erőt képviselő McMurphy, és a tökéletes „Üzem”-vezető, vagyis a Főnéni között. Jóllehet mindenki – McMurphy maga is – sejti, tudja, hogy esélytelenül próbálkozik, az új páciens mégis szembeszegül a hatalommal, és a kilátástalan küzdelembe nem bocsátkozó betegek apátiájával.
Lehetséges vajon nem együttérezni e született lázadóval, ezzel az örökké mókázó alakkal?
 
A Száll a kakukk fészkére a bele nem törődés, a bolondos anarchia bibliája, melynek – s emellett nem kis mértékben sajátos, a regényben leírtakéhoz hasonló elveket követő életvitelének – köszönhetően Ken Kesey nem csupán a beat-nemzedék, hanem a hippik „szószólójává” is válhatott.(Galamb Zoltán)
A könyv megjelenését osztatlan lelkesedéssel fogadták olvasói és kritikusai, jóllehet a polgárpukkasztó beat nemzedék hatásait tükrözi, és az akkortájt formálódó, ellenkultúrának nevezett mozgalom több majdani eszméje is vezérmotívumként ível át a regényen. A műben Kesey veteránkórházi munkatapasztalatait írta meg. A regény [[1959]]-ben készült el, de csak 1962-ben látott napvilágot. Többek között szexuális tartalma miatt nagy vihart kavart, de ma már a legjobb amerikai irodalmi művek között tartják számon.<ref>{{cite web|url=http://www.time.com/time/2005/100books/the_complete_list.html|title=All-TIME 100 novels|publisher=[http://www.time.com Time.com]|language=angol|accessdate=2009-09-10}}</ref>
8

szerkesztés