„Erdélyi szász nyelv” változatai közötti eltérés

A szász betelepítés Erdélybe a 12. században [[II. Géza]] magyar király|II. Géza magyar királlyal]] kezdődött és a 13. századig folytatódott. Német területen ezidőtájt megemelkedett népességgel lehet számolni, amely új területeket keresett magának nyugaton és keleten egyaránt. Nyugat-német területekről az [[Elba (folyó)|Elbától]] keletre nagyszámú lakosság telepedett le. Ugyanakkor [[VI. Henrik német-római császár|VI. Henrik császár ]]pedig az egykori szászok dicsfényének visszaállítására törekszik, amikor is Géza hívására különféle nyugat-német területekről telepesek indulnak Erdélybe, s úgy érkeznek mint Henrik szász telepesei, ez azonban nem fedte származásukat. A magyarokra, németekre és más népekre jellemző volt, hogy például könnyen azonosítható, rokon népekre, mint szlávokra és latinokra egyetlen általános nevet használtak. És a bevándorlásuk nem egy időben történt, tehát a különböző periódusokban megint máshonnan érkeztek hoszpeszek[[hoszpesz]]ek.

[[II. András magyar király|II. András]] [[1206]]-ban a [[karakó]]i, [[magyarigen ]]i és [[romosz]]i szászoknak tehermentesítő kiváltságokat adott, ő említi először ''Saxones'' név alatt őket. Egy néhány évvel korábbi pápai oklevélben ''Flandrenses''-nek hívják őket, ami arra enged következtetni, hogy néhány csoport eredete Németalföldre megy vissza, ami akkoriban a Német-római Birodalom része volt.

A [[16. századbanszázad]]ban [[Johannes Honterus|Honterus János]] lutheránus lelkész akit komolyan foglalkoztatott a szászok eredete vizsgálatában kitért a nyelvükre is. [[Sebastian Münster]] [[svájc]]i földrajztudós és humanista segítségét kérte ebben. Honterus a [[Rajna]] menti vidékeken vélte a szászok őshazáját és nem is tévedett. Münster alátámasztotta feltevését, miután a szász nyelvet vizsgálva betudta azonosítani benne az alnémet nyelv jellegzetességeit.

Andreas Scheiner az erdélyi szász nyelvet a német irodalmi nyelvvel állítja szembe és hagyatkozik [[Georg von Reicherstorffer]] I. Ferdinánd követének elemzésére, aki külön kitért a szászokra. Reicherstorffer szerint az erdélyi szászok a ''lingua Saxonicá''-t beszélik, amely eltér az irodalmi némettől és a [[köln]]i nyelvjárásból ered. Reicherstorffer talán állást akart foglalni azzal az állítással szemben, amit Honterus is képviselt, hogy a szászok Nagy Károly korabeli [[gótok]] utódai és nem német telepeseké. A némileg szász-gót elméletet [[Beatus Rhenanus]] [[schlettstadt]]i nyelvész is képviselti, aki szerint azonban Tiberius császár telepítette őket az ókori [[Dacia|Daciába]]. Az elméletet szász nacionalisták a magyarokkal szemben még a 20. században is hallatták, ma már azonban a szászok elfogadják, hogy nem ókori eredetű népcsoport. Abszurd elméletek azonban a szászokkal szemben is születtek, amely épp az őshazából jött, eszerint a szászok olyan német gyermekeknek a leszármazottai, akiket egy boszkornysággalboszorkánysággal foglalkozó férfi rabolt el [[Hammeln]] városából ([[Braunschweig]]) és vitt a messzi, félelmetes Erdélybe 1282-ben. Egy [[würzburg]]i jezsuita (talán az evangélikus elleni rosszindulatból) is ezt állította, aki szerint érdekes, hogy pont ekkor ismeretlen nyelvet beszélő gyermekek tűnnek fel Erdélyben, mikor Hammelnben megtörténik a gyermekrablás.

[[Johannes Tröster|Tröster János]] bár a 17. században jelentős kutatásokat végzett a szászok eredetével kapcsolatban. Jóllehet ő is ezeket a téves elképzeléseket firtatja (még a magyar nyelvet is a németből eredezteti), mint a szászok gót és kimber eredetét és Reicherstorffer törekszik cáfolni, de ugyanakkor szerkezeti hasonlóságokat látott már ekkor a magyar és finn nyelv között. Elsőként támaszkodott nyelvtörténeti tényekre és érvelésében az élő nyelvet is felhasználta. A gót és az ó-felnémet nyelv, valamint a szász összehasonlítása céljából számos fordítást közöl, így a Bibliából fordít történeteket szász. Ő a szász miatyánk lefordítója. Összehasonlítást végzett még a svéd, dán és francia nyelvekkel, erről szójegyzéke tekinthető a szász nyelv első szótárának. Tröster a beszterceiek nyelvét elkülöníti a dél-erdélyi szász nyelvtől.

A következő évszázadokban aztán elindult a szász nyelv alapos vizsgálata Erdélyben és külföldön egyaránt. A legfontosabb hazai nyelvészek [[Roth János]], [[Wolff János]] és [[Keintzel György]] voltak. Az irodalom tekintetében [[Valentin Frank|Frank Bálint]] (17. század), [[Josef Filtsch]], [[Heinrich Melas]], vagy [[Otto Piringer]] az akiket a jelentősebbek között említhetünk.

A szász nyelvterület a [[19. század]] kezdett el lassacskán zsugorodni. Az első világháború előtt a magyarosítással néztek szembe a szászok, amin azonban ők még könnyen túltettek, de az első világháború után a még keményebb románosítással kellett számolniuk, noha a szászok 1918-ban még üdvözölték Erdély Romániához csatolását. A Romániára mindig jellemző rossz gazdaság és életszínvonal miatt sok szász már ekkoriban Németországba vándorolt. A második világháború után német nemzetiségük okán a szovjetek és a román kommunisták elkezdték tömeges deportálásukat, de még a [[Nicolae Ceaușescu|Ceaușescu-rezsimtől]] is sokat kellett szenvedniük, amely 1989-ben odáig ment, hogy a szász településeket földig akarta rombolni, hogy megszabadulhassanmegszabadulhasson a nem kívánatosnak számító nemzetiségtőlnemzeti kissebségtől. AAz 90[[1990-es évekbenévek]]ben még közel 60 ezer szász élt Erdélyben, míg a népesség többi nagyobb része már külföldön. A következő években még tovább csökkent a számuk, mert az áldatlan állapotokat megelégelve újabb tömegek hagyták el a Szászföldet.

Münster kiemeli, hogy a szász legjellegzetesebb sajátosságának ''dat, wat, allet'' névmási alakokat kell tekinteni, mely az alnémet nyelvben is jellemző. Az írott német nyelv ''das, was, alles'' formájúak ezek a névmások. [[Martin Felmer|Felmer Márton]] a 18. században átfogó elemzést végzett és szintén felhívta a figyelmet az erdélyi szász és a német közötti különbségekre, illetve arra, hogy számos nyelvi archaizmusa van a 12. századból. Felmer kimondta a gót eredet hamisságát és a szász nyelvnek az alnémettel való egyértelmű rokonságát. A szász kiejtést a közép-német kiejtéssel sikerült rokonítania. [[Schuller János Károly]] arra hívja fel a figyelmet, hogy az ún. szász ''határnevek'' őriznek még további archaizmusokat.

Az erdélyi szász nyelvnek igen bonyolult nyelvjárási konglomerátuma van. Ezen a kis területen olyan nagyok az eltérések a szász dialektusok között mint a nagyobb kiterjedésű német nyelv nyelvjárásai és területi nyelvei között. A szász terület sosem volt egységes a szász székek kusza elhelyezkedéséből adódóan, melyek közé vlach, magyar és székely székek ékelődtek, így előfordult, hogy egy szász tanyán is volt egy sajátos tájszólás. Különösen az elit között a hatékonyabb kommunikáció érdekében mindig valamilyen közvetítő nyelvet kellett alkalmazni. A szász városokban a nyelvjárás alakulása is sajátos volt, különösképp az újkor. A városi nyelvjárásokra hatással volt a német irodalmi nyelv, de a szász falvak nyelvjárásai Felmer szerint sokkal népiesebbek, eredetibbek. Felmer és egy másik nyelvész [[Johann Binder|Binder János]] egy korszerű tájszótár felállítását célozták, ahol a szász irodalmi nyelvtől eltérő nyelvjárásokat akarták konzerválni.