„Kovács Dezső (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
11. sor:
Írói eszközeit tekintve a magyar próza realista hagyományait követte, tematikában, társadalombírálatban viszont az útkeresők közé tartozott. Az élet peremére szorítottak, földéhes mezőségi parasztok, napi gondokkal küszködő kispolgárok, hivatalnokok, meghasonlott művészlelkek, kétes egzisztenciájú kisemberek a hősei. Az írói szenvedély olykor lázító indulattá fokozza a szegények fölé hajló együttérzését. Determinisztikusan felfogott helyzetei némiképp [[Petelei István]] tragikus történeteire emlékeztetnek, ugyanígy a lélekrajzban is érezzük a jeles erdélyi novellista példaadását. Az ő elbeszélései azonban epikusabbak, párbeszédei nem olyan tömörek, mint a Peteleié, hiányzik belőlük [[Thury Zoltán]] drámaisága is. Maksay Albert így közelíti meg egyéniségét: "...élettartalma a teljességre törekvő látás volt, s ez nem elégedett meg a befelé szemlélődéssel, hanem utakat fürkészett a részletektől az egészhez, a kicsi dolgoktól az egyetemességhez, a saját szempontoktól a közösséghez, a lélek magányától a lelkek egyetértéséhez."
Említésre méltó pályakezdő irodalomesztétikai értekezése, ''A dráma és regény határa'' című (Kolozsvár, 1894), mint ahogyan érdemesek a számbavételre korabeli lapokban eltemetett [[
== Irodalom ==
| |||