„Vas–Soproni-síkság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
34. sor:
A Vas–Soproni-síkság déli és keleti határát a [[Alsó-Rába-völgy|Rába völgyének]] tektonikai törésvonala jelöli ki. Földtanilag alpi képződmény, alaphegységét, medencealjzatát északnyugatról délkeleti irányban haladva kristályospala-, csillámpala- és metamorfitösszlet építi fel. A pleisztocén során erre építettek különböző korú és vastaságú hordalékkúpokat, kavicstakarókat a táj folyóvizei, amelyekre a jégkorszaki szoliflukciós folyamatok során többnyire vályog, valamint lösz rakódott. Az újpleisztocén és holocén idején ezen a felszínen alakították ki a táj folyóvizei teraszos völgyeiket ([[Rába]], [[Ikva]]), illetve széles alluviális völgylapályaikat (Gyöngyös).
Felszínalaktani szempontból tagolatlan vidék, egyes részei tökéletes síkságok ([[Ikva-sík]], [[Répce-sík]]). A nyugat-délnyugati irányból kelet-északkelet felé lejtő Vas–Soproni-síkság nyugati, az Alpokaljával határos peremvidékén 240–260 méteres [[tengerszint feletti magasság]] az általános (legmagasabb pontja 280 méter), keleti részein a síkság már csak a 120–140 métert éri el (legalacsonyabb pontja 119 méter). A vidék nagy része a [[Rába]] és bal oldali mellékágai – a [[Pinka]], a [[Herpenyő-patak]], a [[Sorok]], a [[Perint (patak)|Perint]] és a [[Gyöngyös (patak)|Gyöngyös]] – vízgyűjtő területe, északi részének felszíni vizeit a [[Répce]], az [[Ikva]] és a [[Kardos-ér]] vezetik le, így már a [[Mosoni-Duna]] vízgyűjtő területéhez tartozik. Az állóvizeket a síkság folyóinak egykori, kis kiterjedésű holtágai, morotvatavai képviselik.
== Éghajlat ==
| |||