„Bukaresti béke (1918)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
A fegyverszüneti megbeszélések [[Foksány]]ban kezdődtek meg december 7-én, majd 9-én aláírták a fegyverszüneti okmányt. A román vezérkar bízott benne, hogy a frissen alakult [[Ukrajna]] segít még nekik egy ideig, ám 1918. február 9-én az ukránok megkötötték a békeszerződést. A románok sem tehettek ezután másként, így már másnap, február 10-én békét kértek. Február 24-én a német kormány megbízottjai átadták a békeszerződés főbb pontjait tartalmazó dokumentumokat, majd március 5-én a két fél előzetes békét kötött a Bukarest melletti [[Buftea|Bufteában]]. A román csapatok ezután megszállták az egykori szövetséges Oroszország [[besszarábia]]i területeit, és az általuk szervezett bábkormány április 9-én kimondta a Romániához történő örökös csatlakozást. Március 18-án a németbarát [[Alexandru Marghiloman]] kormánya került hatalomra, és április 7-én a bukaresti Cotroceni-kastélyban megkötötte a békét a központi hatalmakkal.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|o=184–185}}</ref>
 
A szerződés 8 fejezetre volt osztva, és ezek határozták meg Románia további helyzetét. A hadsereget 10 hadosztályra korlátozták, ebből csupán a besszarábiai kettő maradhatott teljes harci létszámon, a Moldvában lévő 8 nyolcnak békelétszámot írtak elő, ezzel {{szám|32000}} főben maximálva a román hadsereget. A hadiflotta teljes készültségben maradhatott. Romániát területi veszteségek is érték, ugyanis [[Dobrudzsa|Dobrudzsát]] a [[Duna-delta|Duna-deltáig]] át kellett adniuk [[Bulgária|Bulgáriának]], ezen kívül a [[Kárpátok]] környéki keskeny, gyengén lakott sávot az Osztrák–Magyar Monarchiának, amelyből {{szám|5600}} km² került Magyarországhoz. Viszont a békében hallgatólagosan Romániának adták Besszarábiát, amely az előbbiekkel szemben sűrűn lakott, jó termőföldű terület volt. A szerződés értelmében minden vallási felekezet egyenrangúvá vált, így elméletileg a [[zsidók]] helyzete is rendeződött. Románia azonban megszállástmegszállás alatt maradt, amelyet a központi hatalmak maximum 6hat hadosztálya látott el. A békeszerződés azonban gazdasági intézkedéseiben igen súlyosnak bizonyult, így például a teljes román [[kőolaj]]termelést német cégek kezébe adta volna, illetve kötelezte Romániát, hogy pár éven keresztül adja át élelemfeleslegét a központi hatalmaknak, és több háborús üzem bérbadásárabérbeadására is sor került. Ezek miatt nevezték a románok „rablóbékének” a szerződést.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|o=185–186}}</ref>
 
A bukaresti békét június 4-én a német ''Bundesrat'' (felsőház), június 28-án a román Képviselőház, július 3-án a német ''Reichstag'' (alsóház), július 4-én pedig a román Szenátusszenátus is jóváhagyta. I. Ferdinánd román király azonban nem írta alá a szerződést, így az nem is sikerültkerült becikkelyezésre.<ref name="FWW">{{cite web |url=http://www.firstworldwar.com/source/bucharest1918.htm |title=Treaty of Bucharest, 7 May 1918 |author=Michael Duffy |publisher=First Word War.com |date=2009-08-22 |accessdate=2011-05-27}}</ref> A románok a hadsereg leszerelését előíró rendelkezést sem tartották be, húzták az időt, így a nyugati front német vereségének idejében még mindig {{szám|175000}} román katona állt fegyverben.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|o=185}}</ref> A békeszerződést a német fegyverletétel után [[Breszt-litovszki béke|a breszt-litovszki békévelbékéve]]l együttesen semmisnek nyilvánították, és Románia az antantnak tett ígérete megszegése ellenére is a győztes oldalon fejezhette be a háborút.<ref name="FWW" />
 
== Források ==