„Arisztotelész logikája” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései) |
Syp (vitalap | szerkesztései) |
||
267. sor:
==== Miért három terminus? ====
A fenti, Arisztotelész diophantoszi szerepével kapcsolatos állítást erősíti az is, hogy [[Arisztotelész]] a szillogisztika jelölésrendszerének és lehet, hogy a [[szillogisztika|szillogisztikának]] alapötletét egyébként valószínűleg épp a [[
: ''„ha minden filozófus ember, és minden ember élőlény, akkor minden filozófus élőlény”).''
Ugyanakkor egy matematikai [[aránypár]]ban is pontosan két kültag és egy beltag van, egyébként a görög műszó az aránypár „tagjaira” pontosan megegyezik azzal, amit Arisztotelész a szillogizmusok elemeire használ: <sup>C</sup>όρος („határ”, „szél(ső)”); ennek latin fordítása a „terminus” kifejezés. Ugyanúgy a szillogizmusok középfogalmára használt <sup>C</sup>όρος μέσος („középső határ”) is geometriai (vagy zenei) műszó, melyet a középarányos megnevezésére használtak. Talán ez lehet az egyik magyarázat a szillogisztika bizonyos furcsaságaira: vélhetően nincs publikált magyarázat <!-- (ti. a szerkesztők ilyet nem ismernek, talán Lukasievits könyvében található, de nem biztos) --> arra, a szillogizmus miért szükségképp három „határfogalmat” kell hogy tartalmazzon, s nem többet vagy kevesebbet.
273. sor:
Ettől eltekintve azonban kis hibaszázalékkal kimondható, hogy a peripatetikus logika nem szimbolikus, hanem inkább, mind matematikai stílusát, mind indíttatását tekintve, ''retorikus.'' Retorikus a tekintetben, hogy nem teljes mértékben szimbolikus; használ ugyan változókat (az már azonban elég bonyolult kérdés, hogy miféle változók ezek: kijelentésváltozók-e vagy osztályváltozók, vagy mások)'''(II.25)'''; de a a levezetések nagy százaléka mégis a köznyelven és a természetes görög nyelvre alapozott filozófiai szaknyelven íródott; másrészt az viszont abszolút jogosan mondható, hogy a peripatetikus logika indíttatását, motivációit tekintve is retorikus. Az ''Organon''-szöveg sokszor hirtelen rátér annak fejtegetésére, hogy ez vagy az a megállapítása hogyan alkalmazható a görög vitában; továbbá elsősorban annak vizsgálatából indult ki, hogy mi állítható a dolgokról.
Az ''Organon,'' jelenlegi formájában, felfogható a formális logika üdvtörténetének is, mely a nyelvi aporiák gyűjtögetése (Katégoriák, Szofisztikus cáfolatok) és a dialektikai szőrszálhasogatás útjáról lelépve a kvázi-matematikai szillogisztika megteremtőjévé avatta Arisztotelészt (az ''Organon'' legutolsó fejezeteiben, az ''Analitiká''kban). Azonban ez a kép, ha nem is teljesen hamis, nem is teljesen igazságos. Egyáltalán nem bizonyos például, hogy az ''Organon'' fejezetei ebben a sorrendben születtek. Sőt lehetséges, hogy a logikai szempontból (nem teljesen jogosan) jelentéktelennek tartott, álérvekkel és álbizonyításokkal foglalkozó Szofisztikus cáfolatok volt az ''Organon'' legkésőbb írt, fő része; annyi bizonyos, hogy Arisztotelészt ilyesfajta problémák motiválták a szillogisztika kidolgozásában – bár abszolúte tudatában volt annak, hogy a szillogisztikával nagyon fontos dolgot fedezett fel (erről itt <sup> [q:Arisztotelész#valahol]</sup> ír is). A helyzet hasonló, mint [[Gottlob Frege]] esetében, aki nemhogy fel akarta fedezni a ''[[Fogalomírás]]''t, hanem kezdetben, mint írja, teljesen idegenkedett tőle, őt is olyan szempontok vezették, melyeket ma amatematikusnak is lehet (bár nem kellene) mondani. Nem tartozik ide, de érdekes, hogy a formalizmus megválasztásában mindkettejükre hatással volt a korabeli matematika: Fregére az analízis, Arisztotelészre pedig a korabeli arányelmélet. Néha például a ''Metafiziká''ban ellentmond az ''Organon'' megállapításainak: mindkét megállapítás arisztotelészi logika, de melyik az „igazi”? A mi számunkra az ''Organon''ban foglaltak számítanak etalonul, tehát ilyen értelemben fogunk arisztotelészi logikáról beszélni.
(A harmadik dolog, hogy fontos tisztázni, tudománytörténetileg milyen értelemben rögzítjük az „arisztotelészi logika” kifejezést, mert manapság teljesen összekeverik a „tradicionális” meg az „iskolás” logikával, amit a kommentátorok írtak. Erről ld., amit előbb mondtunk: megállapításainkat az ''Organon''ra alapozzuk.)
| |||