„Arisztotelész logikája” változatai közötti eltérés

Ám e fenti formájú kijelentések közül csak azok valódi értelemben, intenzionálisan-egyszerűek, melyeknek mind a szubjektuma, mind a predikátuma a nyelv szintén egyszerű nevek, Arisztotelész kifejezésével „ami egy” szavai. Ha jól értelmezem a Hermeneutika idevágni látszó fejezeteit, egy szó kétféle, de egymástól nem független tekintetben is lehet egy:

1). Ontológiai értelemben egy akkor, ha a kifejezés, bár esetleg több szóból áll, mégis egy adott szubsztanciát vagy akcidenst ír le (például „Akhillesz sarka”, „Szókratész köpenyének ama ráncának szélessége”). Ez meglehetősen érdekes kérdés.

Ám ez nem mindig van így: például az „Idasz jó lándzsás” mondat nem választható minden további nélkül külön két önállóan is megítélhető (tag)mondatra, úgy, hogy a ezek ketten együtt, de összekapcsolás nélkül ugyanazt jelentsék, mint összekapcsolva. Az „Idasz jó” és „Idasz lándzsás” mondatok összessége nem adja vissza ugyanazt; mint az előbb, mert az első tagmondat „jó” szócskája az utóbbi változatban már nem ugyanazt jelenti, mint az előbbiben. Ez esetben tehát a „jó lándzsás” nem egy közönséges összetétel, hanem mai szóval egy jelentéssűrítő kifejezés, ami „szubsztanciálisan” egy.