„Csetnik” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
képfeltöltés és helyesírás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
18. sor:
Csetnik tisztelgésnek: „A királyért és a hazáért.” (szerbül: ''За краља и отаџбину'') mondatot használták. Ezt a mottó, általában következőképp jelenik meg a zászlójukon: „Hittel Istenben! A királyért és a hazáért! Szabadság vagy halál!”. Sok csetnik szakállat kezdett el növeszteni a háború alatt – ugyanis a növekvő szakáll gyászt jelöl az [[ortodox kereszténység|ortodox keresztény]] hagyományban – azzal a szándékkal, hogy a király visszatéréséig tartsák meg azokat. Ez a szokásuk szerzett nekik egy prejoratív becenevet és „bradonje"-éknak szólították őket, ami [[szerbhorvát nyelv|szerb-horvátul]] „szakállasok"-at jelent. A csetnik egységeknek egyértelműen szerb nacionalista ideológiájuk volt és a szerb-domináns monarchista Jugoszlávia újraalakítása vagy egy [[Nagy-Szerbia]] nevű államalakulat létrehozása volt a céljuk. 1941 júniusában Dragisa Vasić és [[Stevan Moljević]], a csetnikek két vezető értelmiségie, kidolgozott egy memorandumot „''Homogén Szerbia''” címmel, melyben azt állították, hogy egész „[[Bosznia-Hercegovina]], [[Montenegró]], [[Macedónia]], [[Koszovó]], [[Vajdaság]], [[Horvátország]] nagyobb része, [[Albánia|Észak-Albánia]] (vagy esetleg egész Albánia), valamint [[Bulgária]], [[Románia]], és [[Magyarország]] részei és a központi [[Szerbia]] együttesen „benne lennének Nagy-Szerbiában”. A terv véghezviteléhez azt javasolták, hogy a" földet meg kell tisztítani az állam-ellenes és a nem-szerb, kisebbségi elemektől”. A háború során Mihailovic álláspontja a helyzettől függően a szerb-domináns, jugoszláv unitarizmus és a nagyszerb terv között pragmatikusan mozgott. Viszont látva hogy a nemzetközi támogatás csökken és ugyanakkor a szövetségesek elismerése és támogatása bekapcsolta a partizánokat is, Mihailović elhatározta, hogy összehívja a "Szent Száva kongresszust" (Szent Száva – Szerbia védőszentje), melyet [[Živko Topalović]] szervezett a Suvobor hegységben, Szerbiában. A kongresszus hét nyilatkozatot hozott meg, melyek szövetségi államberendezésről, valamint politikai és kulturális jogokról biztosítottak minden polgárt számára a háború utáni Jugoszlávia újralakításakor. Alkotmányos uralkodónak, II. Péter király kellet hogy maradjon mindaddig, amíg a szabadon választott országgyűlés úgy dönt, hogy a pozíciójáról el kell távolítani. E lépés azonban már túl későn jött, aminek eredményeként, a szövetségesek támogatásukat inkább már Josip Broz Tito marsall partizánjainak biztosították.
A csetnik mozgalom túlnyomó többségét mindig nacionalista [[szerbek]] és [[montenegróiak]] alkották. Kis számú [[horvát]], [[szlovén]] és [[bosnyákok|boszniai muzulmán]] is akadt köztük, akik lojálisak tartották magukat [[Jugoszlávia|Jugoszláv Királyság]] száműzetésben lévő kormányához, királypártiak voltak, vagy csak egyszerűen védeni akarták otthonaikat náci elnyomás ellen. A csetnikek, a nem-szerbek jelenlétére a mozgalomban úgy néztek, hogy a zsidók, muzulmánok, horvátok és mások „híggítják és szennyezik” a „tisztán szerb harcot”.
== Kollaborálás a tengellyel ==
Az háború mente során a csetnik mozgalom szinte teljesen inaktív lett a megszállókkal szemben és egyre inkább a tengely erőivel működött együtt, amivel mint a jugoszláv ellenállás képviselői elveszítették nemzetközi elismerésüket. Egy rövid együttműködéses időszak után a partizánok és a csetnikek gyorsan egymás ellen fordultak. Végül a csetnikek fokozatosan a megszálló erők helyett, elsősorban a partizánok ellen harcoltak és elkezdték segíteni a tengelyhatalmak harcát abban, hogy azok elpusztítsák az ellenállást, amiért növekvő mennyiségű logisztikai segítséget is kaptak. Mihailović elismerte egy brit ezredesnek, hogy a csetnikek sorrendjében „elvből ellenségei” a „partizánoknak, usztasáknak, muzulmánoknak, horvátoknak és az utolsó helyen a németeknek és olaszoknak” .
A konfliktus legelején a csetnik erők csak viszonylag voltak inaktívak a megszállás iránt, valamint tárgyalásokat folytattak a partizánokkal. Amikor a tárgyalások elakadtak, a helyzet megváltozott és megtámadták a partizánokat (akik aktívan harcok a németekkel), miközben továbbra is részt vettek kisebb csatározásokban a tengely ellen. A németek elleni támadások erős megtorlásokat váltottak és a csetnikek egyre inkább tárgyaltak velük. A tárgyalások segítette a közös célt, ami a partizánok megsemmisítése volt. Kollaborációra először a partizánok „Užicei Köztársasága” ellen került sor, ahol a csetnikek is részt vettek a tengely általános támadásában.
== Etnikai tisztogatás ==
| |||