Főmenü megnyitása

Módosítások

== Élete ==
 
Apja elszegényedett nemes hajóstiszt volt, aki saját cselédlányát vette feleségül, így Strindberg gyermekkora riasztónak bizonyult. 1867–72 között az [[Uppsalai Egyetem]] hallgatója volt, de bölcsésztanulmányait félbehagyta. Ezután néptanítóként, távirászkénttávírászként, házitanítóként dolgozott, majd színinövendék lett. 1874–82 között a [[Stockholmi Királyi Könyvtár]]ban dolgozott, s közben írt.
 
Strindberg életében főleg irodalmi műveket írt, de fotós, festő, kémikus is „próbált lenni"lenni„, utóbbi az ún. ''Inferno-krízis'' alatt, erről szól naplója, az ''Inferno'' (1897). Ez választóvonal Strindberg naturalista – önéletrajzi regények, darabok – és expresszionista korszaka közt.
 
Strindberget elsősorban mint nőgyűlölőt ismerik. Nem gyűlölte annyira a nőket, mint állította, bár saját maga is úgy fogalmaz: „Csak elméletben vagyok nőgyűlölő”. Feleségei: Siri von Essen, nem túl tehetséges színésznő (1877–91), Frida Uhl újságíró (1893–94), és Harriet Bosse, norvég színésznő (1901–04), aki szép sikereket aratott Strindberg-darabokban. Strindberg az egyik legszubjektívebb író a világon, így a házasságai is alapul szolgáltak sok művéhez. A három nő is minden lehetséges alkalommal elmondta a véleményét a házasságról, így Strindberg szerelmi ügyeiről nagyon jó képünk van. Mindannyiszor beleszeretett az eszményképbe, amit a nőről kialakított, de miután összeházasodtak, hamar összevesztek, Strindberg hisztériával, mosdatlansággal (egész életében irtózott a mocsoktól), leszbikussággal kezdte gyanúsítani a feleségét. Aztán elváltak.
 
Strindberg első darabjai, a ''Hermione'' (1869), ''I Rom'' (''Rómában'', 1870) stb. nem voltak igazán jók. Első sikeres darabja a ''Mäster Olof'' (''Olof mester'', 1872, verses verzió: 1876), Olaus Petri svéd reformátor életéről szól. Ezután romantikus drámái következnek: ''Gillets helmladet'' (''A céh titka'', 1880), ''Herr Bengts hustru'' (''Bengt úr felesége'', 1882) és ''Lycko-Pehrs resa'', 1882). 1886-ban írja a ''Társakat'' ''(Kamraterna)'', első naturlaistanaturalista darabját. Ezt követi két nagy naturalista tragédiája, ''[[Az apa]]'' (''Fadren'', 1887), ''[[Julie kisasszony]]'' (''Fröken Julie'', 1888). 1883–89 között [[Párizs]]ban, majd [[Svájc]]ban élt. A ''Julie kisasszony a ''Tizenegy egyfelvonásos'' ciklus (1888–94) része, leghíresebbek közülük: ''[[Hitelezők]]'' (''Fordringsägare'', 1888), ''A kötelék'' (''Bandet'', 1894).
 
Gyorsan megírta önéletrajzi regénysorozata, az ''[[Egy lélek fejlődése]]'' első négy részét is: ''[[Egy lélek fejlődése|A cseléd fia]]'', [[A forrongás évei]], [[A vörös szobában]], [[A szerző]].
 
1891–96 között újra külföldön tartózkodott, [[Párizs]]ban. Másodszor is megházasodott, Frieda Uhl-tUhlt vette el, de próbálkozása ismét kudarcba fulladt. A válás utáni nyomor és elhatalmasodó üldözési mániája válságba sodorták. Akut pszichózisban[[pszichózis]]ban szenvedett. Betegségére a magyarázatot régi misztikusokban ([[Emanuel Swedenborg]]ban például), hindu és buddhista teológusokban kereste. Ebben az időben aranyat akart csinálni, növénytani könyveket írt. Állapotára a megoldást [[Swedenborg]]ban találta meg: Isten kereste őt, de ő túl gőgös volt, és nem akarta, hogy megtalálja. Ebben az időszakban sokat írt (Inferno, Legendák; 1897). De drámát egyet se.
 
1898-ban hazatért külföldről, s ezután a svéd fővárosban élt. Az Inferno-élmény után megtért; ez a választóvonal drámaírói pályáján. Ezután számos drámája a "vezeklés„vezeklés gesztusa"gesztusa” (Robert Brustein) lesz. Példaképei ezután a szimbolista drámaírók lesznek, mint például [[Maurice Maeterlinck|Maeterlinck]]. Egyik-másik drámájában még most is közel áll a naturalizmushoz: ''[[Haláltánc]]'' (''Dödsdansen'', 1900). Történelmi drámái közül a ''[[Gustav Vasa]]'' és a ''[[XIV. Erik]]'' (mindkettő 1899) és a ''[[Krisztina királynő]]'' (1901) emelkedik ki; a környezet és a mellékalakok is korhűek. Későbbi drámái, ''[[Engelbrekt]]'', ''[[XII. Károly]]'' (mindkettő 1901), és a ''[[III. Gustav]]'' (1902) csak igazán a címszereplőkről szólnak. Erre a korszakban sok mesejátékot is ír: ''[[Húsvét]]'' (''Påsk'', 1900) stb.
 
1901–04 között ismét házasságot kötött, párja Harriet Bosse volt, de harmadik kapcsolata is kudarcba fulladt. 1907-ben kamaraszínházat alakított a fővárosban, Intima Teatern néven. Utolsó éveit magányosan töltötte.
 
== Művei ==
89 974

szerkesztés