„Argumentum ad nauseam” változatai közötti eltérés

<div class="keretjobb">”Mondják, hogy Cato a senatusban jól kiszámított mozdulattal egy libüai fügét ejtett ki felhajtott togája ráncai közül, s amikor megcsodálták, hogy milyen nagy és milyen szép, csak annyit mondott, hogy az a föld, amely ilyen gyümölcsöt terem, háromnapi hajóútra van Rómától. De erőteljesebb hangtól sem riadt vissza: ha bármilyen ügyben szólt, beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: »Szerintem Karthágónak el kell pusztulnia.« (2) Vele ellentétben Publius Scipio Nasica mindig így fejezte be beszédét: »Szerintem pedig Karthágónak fenn kell maradnia.« Scipio valószínűleg látta, hogy a nép felfuvalkodottságában máris súlyos hibákat követett el, jóléte és elkapatottsága zabolátlanná tette, s hatalmával az egész várost veszélybe sodorhatja; azt akarta hát, hogy a Karthágótól való félelem legyen az a kijózanító fék, amely visszatartja a tömeg vakmerőségét; azt hitte ugyanis, hogy a karthágóiak gyengébbek annál, semhogy legyőzzék a rómaiakat, de elég erősek ahhoz, hogy ne nézhessék le őket. Cato viszont azt tartotta veszélyesnek, hogy a túlságosan nagy hatalmától megrészegített és ballépésekre csábított római nép feje felett ott függjön egy még mindig erős, szerencsétlenségektől sújtott, de már kijózanodott város fenyegetése; így ugyanis Róma nem szabadulhat fel a függetlenségét fenyegető külső veszély félelmétől, és nem jut ideje hozzá, hogy orvosolja otthoni bajait. (3) Így idézte fel Cato, mint mondják, a harmadik és utolsó karthágói háborút, de a háború elején meghalt, csak azt jósolta még meg, hogy ki lesz az a férfiú, aki befejezi a háborút.” ('''Plutarkhosz''', ''Párhuzamos életrajzok, Marcus Cato,'' 27 – Máthé Elek fordítása.)</div>

 

 

A történelem talán leghíresebb ilyen érvelése az öreg [[Idősebb Cato|Marcus Porcius Cato]] nevéhez fűződik, aki rendre így fejezte be a beszédeit azok tartalmától függetlenül: „Cēterum censeo Carthāginem dēlendam [ti. esse]”<ref>[[Caius Plinius Caecilius|Plinius Maior]], ''[[Naturalis historia]],'' 15,20,74–76.; [[Plutarkhosz]], ''Párhuzamos életrajzok, Ariszteidész – Marcus Cato,'' 27,1 – Máthé Elek fordításában lásd: [http://mek.oszk.hu/03800/03892/html/02.htm#26 Magyar Elektronikus Könyvtár]; [[Florus]], ''Epitome,'' 1,31.</ref>, vagyis „egyébkint pedig szerintem Karthágót a földdel köllene egyenlővé tenni”, és ennek (állítólag) nem kis szerepe volt a [[harmadik pun háború]] kitörésében – illetve inkább a mértékadó körök meggyőzésében, a kellő talaj előkészítésében. A '''ceterum censeo''' külön alkalmazva azóta is szinonimája az efféle ''argumentatio ad nauseam''nak.