„ZSD Nysa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a helyesírás
Salkis (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
A következő modelleket gyártották: N57, N58, N59, N60, N61, N63, 501, 503 és 521/522. Utóbbi több különböző kivitelben is készült: 521C ([[hűtőautó]]), 521F (zárt áruszállító), 521M ([[mikrobusz]]), 521S ([[mentőautó]]), 521T (Towos = személy- és áruszállító)
 
==Mint mentőautó==
A Nysák a rendszerváltás után eltűntek, mégis találtam egy működőképes és teljes menetfelszereléssel megőrzött darabot.
 
Szerencsére közvetlen élményem nem volt vele, de élénken él bennem a kép: halljuk a szirénát, félreállunk a Trabanttal, a rohamkocsi meg csigatempóban „elszáguld” mellettünk. Valóban szinte alig vánszorogtak, főleg akkor kínlódtak, ha egy-egy kereszteződésben le kellett lassítaniuk; hosszú másodpercekig tartott, mire újból elérték a 60-70 km/óra körüli „sebességet”. Nem meglepő, a Nysát nem erre találták ki. Mai szemmel furcsának is tűnhet, hogy miért választottak egy soros, négyhengeres, OHV-vezérlésű, 2,1-es, 75 lóerős benzinessel hajtott, háromsebességes, laprugós gépezetet ilyen feladatokra. Nem nagyon volt választásunk: ha egy baráti államnak akadt valamilyen használhatónak tűnő szerkezete, elfogadtuk. S a lengyelek ezzel a modellel (pontosabban ennek elődjével, az N59-essel) jelentkeztek az 1960-as évek elején. Akkor biztosan mindenki örült, hiszen a háború utáni mentőpark nem volt jó állapotban. Az Országos Mentőszolgálat honlapja szerint egy 1963-as minisztériumi jelentésben dr. Orovecz Béla főigazgató bemutatta a járműveket: ekkor még 50 db IFA Phänomen, egy Skoda 1102-es, két Dodge Roted Job és három Csepel 130-as futott az úgynevezett alapítási ősállományból. Persze más típusok is vitték a betegeket, de hiányzott a többcélú autó. A Nysák azután érkeztek, hogy az akkori szolgálat eldöntötte: nagy mennyiségben új mentőket vásárol. Megdöbbentő, de igaz: a nyolcvanas évekig összesen több mint 8000 autó (N-sorozat és 520-as, valamint 522-es típus) érkezett a dél-lengyelországi Nysa város nevét viselő üzemből. Nem azért volt ilyen sok Nysa, hogy minden faluba több is jusson. Sűrűn kellett selejtezni a Zuk/ Warsava modellekre épülő kisbuszt, nem volt ritka a 80 000 km utáni motorgenerál sem.
 
Amint leomlott a vasfüggöny, az új típusok (Mercedes, Mitsubishi, Toyota) gyorsan kiszorították az elavult lengyel konstrukciót, néhány évvel a rendszerváltás után már mutatóba sem maradt belőlük. Épp ezért nagy szó egy szép állapotban megőrzött 522 S. Jankó István, a Magyar Veteránautós és Motoros Szövetség elnöke, és a veterán járművek bérbeadásával foglalkozó Oldtimer Park Kft. vezetője mutatta meg nekem tavaly a többi autó között porosodó villogóst, akkor még csak somolyogtam. Később rájöttem, nem érdemes parlagon hagyni egy efféle relikviát, nem mindennap lát az ember ép állapotú Nysa-mentőt.
 
Miután néhány napos tisztítással fényképezésre alkalmas állapotba hozták az autót, újra meglátogattam. Első ránézésre olyan, mintha még kész lenne a bevetésre: a fehér fényezésen alig néhány helyen látszik rozsda, kívülről nem tűnik fel, hogy évekig mentett, szállított, végezte a dolgát. A tetején ott az elmaradhatatlan URH-antenna, a kék villogó, a sziréna s még a rendszáma is régi MB-s sorozatú, kisméretű tábla. Ez a példány a nyolcvanas évek végéről származik, szolgálati helyéről, történetéről nem tudtunk kideríteni semmit. Szívatózás és némi gázfröccs után a motorja szinte pöccre indul, ám az egyenetlen járásból kiderül, egy gyertyacsere jól jönne. Az autót az egyik karbantartással megbízott fiatalember vezeti, mozdulataiból kikövetkeztethető, nincs könnyű dolga a szervótlan volánnal. Persze szervofék sem járt a Nysához, embert próbáló munka lehetett a városi lavírozás. Egy rövid, rázkódós próbamenetre futotta a telep betonlapokból összeállított útjain; még Hofi Géza mondta a Nysáról, hogy egy dolog mozog benne biztosan: a halott. A kőkemény rugózás nemcsak a belső felszereléseket rázta össze, a betegeknek is kellemetlen lehetett. A Nysa belülről már kissé megkopott, a tetőkárpit, a székek és a hordágy zöld műbőr huzatán nyomot hagyott az elmúlt harminc év. A vezető hatalmas vékony karimás kormányt markolhatott, a pedáloknál nem sok hely maradt a lábfejnek. A fejtámla nélküli sofőrülés leginkább lócára emlékeztet, s a kocsikísérő sem fixen rögzített széken ült, hanem egy kerekesen: ha járni képtelen beteget mentettek, ki tudták szerelni, így szállíthatták az autóig. A hátsó térbe a szűk oldalajtón és a kétszárnyú hátsó ajtón át lehetett beszállni. Bal oldalon rögzítették a hordágyat, a jobbon két szék várta a kísérőket.
 
Bár a Nysákra valószínűleg a legtöbb sofőr nem jó szájízzel gondol vissza, mégis, tény: harmincéves pályafutásuk alatt ötvenegymillió beteget szállítottak, s több mint egymilliárd kilométert futottak.
== Külső hivatkozások ==
* [http://totalcar.hu/tesztek/haszon/nysacsett/ Egy Nysa kisteherautó tesztelése a Totalcar oldalain]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/ZSD_Nysa