„Csáki-Maronyák József” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
Egy nagycsaládos kéményseprő 13 gyermeke közül Csáki-Maronyák József hetedik gyermekként látta meg a napvilágot. Elemi iskoláit Orosházán végezte, de gimnázium akkor még Orosházán nem volt, így tanulmányait 1922-től a [[szeged]]i Baross reálgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányokat Budapesten folytatott a [[Műegyetem]]en (1928-29), majd a [[Képzőművészeti Főiskola|Magyar Képzőművészeti Főiskolán]] (1929-1934), itt [[Rudnay Gyula]] volt a mestere. Főiskolás évei alatt eljutott [[Bulgária|Bulgáriába]], [[Párizs]]ba, [[München]]be, friss diplomásként orosházi barátaival [[kerékpár]]ral ment [[Nápoly]]ba. Az [[1940-es évek]] elején a kulturális minisztérium ösztöndíjának jóvoltából két nyarat [[Székelyföld]]ön alkothatott.
Az [[1930-as évek]] közepén szülővárosában dolgozott (1934-1938), 1945-től a Török utcai Művészeti Gimnáziumban (régies nevén: Szépmíves Líceum) tanított, majd ő lett az iskola igazgatója. 1949-ben bekerült a [[Iparművészeti Főiskola|Magyar Iparművészeti Főiskolára]], ahol alakrajzot tanított 1956-ig. 1956-tól önálló festőként, ahogy később mondták, szellemi szabadfoglalkozásúként alkotott. Életvitelszerűen Budapesten tartózkodott, nyaranként [[Tihany]]ban festett. 1954-ben nősült meg, Debrőczy Éva ruhatervezőt vette feleségül, házasságukból két leánygyermek született.
== Művészete == 1930-tól kiállítóművész.<!--Műveire az anyagszerű festésmód és a kolorizmus jellemző.--> [[Életkép]]eket, [[tájkép]]eket, [[csendélet]]eket, [[portré]]kat festett. Erőssége volt az arcképfestés és a [[kolorizmus]], mestere volt a lélektani portrék megalkotásának. Megörökítette a tudományos és közélet jeles egyéniségeit, köztük a [[SOTE]] rektorait, [[Horthy Miklós]]t, [[Rákosi Mátyás]]t,<ref>A Rákosi Mátyás portré 1952-ben készült megrendelésre, nagyon megtetszett Rákosinak Csáki-Maronyák 1951-es portré-kiállítása, ennek nyomán keletkezett a kép, elenfelei ennek tulajdonították a Kossuth-díjat, s nem az addigi gazdag életműnek.</ref> kortárs művészeket. 1951-ben rendezték meg nagy portré kiállítását, amelyért 1952-ben megkapta a [[Kossuth-díj]] kitüntetést. Számos közgyűjteményben őrzik munkáit, köztük a budapesti [[Magyar Nemzeti Galéria]], a [[Petőfi Irodalmi Múzeum]], a [[Mezőgazdasági Múzeum]], a [[szolnok]]i [[Damjanich János Múzeum]], a [[békéscsaba]]i [[Munkácsy Mihály Múzeum]], sőt a [[torinó]]i múzeum is vásárolt képeiből.
== Társasági tagság ==
| |||