„Lineáris B írás” változatai közötti eltérés

A lineáris B írásos szövegeket [[Arthur Evans|Sir Arthur Evans,]] brit régész találta meg a [[20. század]] első éveiben, a krétai[[kréta]]i [[Knósszosz]] palota romjainak feltárásakor. A romok között több ezer tűzben kiégett cserépdarabot találtak, melyekbe még a kiégés előtt rajzolták (karcolták) bele a különböző jeleket. Evans a következő években megállapította, hogy három féle írásrendszerrel írt táblát talált: egy piktografikus írást (tehát vizuálisan felismerhető jeleket tartalmazó, például bikafej, láb, stb.), és két féle egyszerűbb, (már semmi felismerhetőt sem mutató) szimbólumokat használó írást. Mive ez utóbbiak a rajzolt helyett egyszerűbb vonalakból épülnek fel, Evans vonalas, vagyis lineáris írásnak nevezte el. A korábbi régészeti rétegekből előkerülő (tehát régebben használt) írástípust ''lineáris A''-nak, a másikat pedig ''lineáris B''-nek nevezte el.

Az írásokról azonban a szövegek elolvasása nélkül is megállapítható volt sok minden. Maga Evans számolta meg először, hogy hány féle jelet tartalmaz a több ezer tábla. Mivel ez olyan 120 körüli értékre jött ki neki, valószínűsíthető volt, hogy ezek szótagokat jelölnek. Hangzóíráshoz ugyanis túl sok a jel (általában 20-4020–40 jelet tartalmaz egy átlagos ábécé), szóíráshoz viszont túl kevés, amint az például a kínai, japán, vagy például a sumer írásoknál látható.

Felismerhetőek voltak a számok is, hiszen ez a néhány féle jel általában egymás mellett fordult elő, és csak ezekből volt egymás mellett sok azonos. Mivel maximum 9kilenc azonos szimbólum szerepelt egymás mellett mindegyik féle jelből, megállapítható volt, hogy 10-es számrendszerben gondolkodtak, hiszen a tizedik jelismétlés helyett egy másik szimbólumot használtak. A számjelek leírásának állandó sorrendjéből (előbb a nagyobb, utána a kisebb helyiértékek) megállapítható volt, hogy melyik jel mekkora számnak felel meg. (Amúgy is kézenfekvő, hogy egy egyszerű vonal kisebb számot jelöl, mint például egy sugaras kör középen vonással.)

1939-ben azonban egy krétán kívüli, a görög szárazföldön zajló ásatáson, Püloszban[[Pülosz]]ban is találtak kb. 600 db lineáris B írással írt táblát (vagy töredéket). Ugyan ezek is hasonlóan rövid, adminisztratív szövegek voltak, mégis nagyobb mennyiségű információ állt már rendelkezésre. Ezek alapján [[Alice Kolber]] újabb lépést tett meg a szövegek megértése felé. Táblázatba rendezte az azonos kezdetű, de különböző végződésű szavakat, és így sikerült megállapítania néhány jelről, hogy azok azonos magánhangzóra végződnek, vagy azonos mássalhangzóval kezdődnek. Azt viszont nem tudta megmondani, melyikkel.

A megfejtés végül az építész végzettségű [[Michael VentrisnekVentris]]nek sikerült 1952-ben. Kolber módszerét kibővítve, és néhány előzetes feltételezéssel sikerült megfeleltetnie a szótagjeleket a megfelelő szótagoknak. Munkájába később az ógörög nyelvészetben járatos [[John Chadwick-]]et is bevonva sikerült bebizonyítaniuk, hogy a szövegek görög nyelven íródtak.

Ventris azért tételezhette fel, hogy a szövegek görög nyelven íródtak, mert már nem csak Krétán, hanem a görög százazföldön is találtak ilyen írásokat. Valamint észrevették, hogy a sokkal későbbi ciprusi szótagírás egyes jelei is nagyon hasonlóak a lineáris B íráshoz (bár csak a jelek 10%-a), és a ciprusi szótagírás is görög nyelven íródott. Ventris felfedezésével jelentősen módosult a görög korai történelemre vonatkozó tudományos kép. (Korábban azt gondolták, hogy a görögök bejövetele előtti volt a görög szárazföldön létesült Mükénéi civilizáció.) Az is kiderült, hogy ez a Mükénéi civilizáció a krétai (Evans által utólag) [[Mínoszi civilizáció|Mínoszinak nevezett civilizációt]] megdöntve, bár fejlettebb kultúráját megtartva, írását átvéve lett a térség meghatározó kultúrájává.