„Antibiotikum-ellenállás” változatai közötti eltérés

→‎Módjai: Transzláció és transzszkripció utáni módosulás
(→‎Módjai: Célmutációk)
(→‎Módjai: Transzláció és transzszkripció utáni módosulás)
A baktérium olyan fehérjéket termel, amik hatástalanítják az antibiotikumot. Ismert példák a β-laktamázok. Ezek hidrolizálják a β-laktámot, így az antibiotikum már nem tud a célfehérjéhez, a PBP-hez kapcsolódni. A rezisztens Escherichia colinál ez a ESBL (extended spectrum beta lactamases), ami több β-laktámot tartalmazó antibiotikumot is képes megtámadni, mint a penicillint, és a cephalosporint.
===Célmutációk===
A célfehérjék mutálódnak, így az antibiotikum már nem képes hatni rájuk. Így sok vancomycinrezisztens törzsben a murein módosulása miatt a D-alanin/D-alanin kapcsolat helyett D-alanin/D-laktám kötés jön létre. Ezzel az antibiotikum nem oda kapcsolóüdikkapcsolódik, ahova kellene, így elveszti a hatását.
===Transzláció és transzszkripció utáni módosulás===
Hogyha egy antibiotikum a céélfehérje egy bizonyos régiójához kapcsolódik, akkor a transzláció és a transzszripció utáni apróbb módosulások miatt a kötés gyengébbé válhat, vagy akár meg is szűnhet. Egy sztreptomicin elleni védekezőmechanizmusban a riboszomális S12 fehérje egy aszparaginsav maradékának móddosulásán alapul.
 
==Előfordulása==