„Erdélyi Irodalmi Társaság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kádár Imre –> Kádár Imre (író) |
|||
5. sor:
Az elnevezést Petelei István javasolta, s ezt csak 1923-ban változtatták meg, felvéve az '''Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság''' nevet. 1905-től 1934-ig [[Dózsa Endre]], majd [[Kemény János (író)|Kemény János]] az elnöke. Fölépítése akadémikus jellegű volt, legfeljebb 60 tagja lehetett, akik a havonkénti rendszeres fölolvasásokon ismertették munkáikat. Az Erdélyi Irodalmi Társaság, valamint szépirodalmi és kritikai folyóirata, az ''[[Erdélyi Lapok (folyóirat)|Erdélyi Lapok]]'' (1908-13) Petelei irodalmi felfogásától lemaradva egy eszményítő népnemzeti epigon irodalom táptalaja lett még az [[első világháború]]t megelőző időben.
Az Erdélyi Irodalmi Társaság tevékenysége 1918 után szünetelt, az alapszabályok átdolgozása után azonban 1921-ben almanachot adott ki [[Márki Sándor]] bevezetőjével, a Petőfi-centenáriumra megszervezte a fehéregyházi emlékünnepséget s kiadta [[Petőfi Sándor|Petőfi]] összes verseit (Kolozsvár 1923), pályadíjat tűzött ki Erdély történetének megírására (1925) és egyfelvonásos színdarabokra (1926), s a kultuszminisztérium anyagi támogatásával román költőkből magyar műfordítás-antológiát jelentetett meg [[Bitay Árpád]], [[Kádár Imre (író)|Kádár Imre]] és [[Kristóf György]] szerkesztésében (1928); érdeme a tudományszervezés terén, hogy az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] működésének szünetelése időszakában megújította és kiadta az [[Erdélyi Tudományos Füzetek]]et (1926-29); [[Arany János]] emlékezetére színházi ünnepséget rendezett Kolozsvárt (1932), s versenydíjakat tűzött ki a nagyobb erdélyi városok írói közt zajló "irodalmi olimpiászok" győztesei számára. Csak a [[1920-as évek]] közepétől engedett merev [[akadémizmus|akadémizmusából]], s több haladó polgári írót tagjává választott. Megpróbálkozott részt vállalni az erdélyi magyar irodalmi és művészeti élet újjászervezéséből is lapja, a [[Borbély István]], majd [[György Lajos (irodalomtörténész)|György Lajos]] szerkesztésében kiadott ''[[Erdélyi Irodalmi Szemle]]'' (1924-29) útján.
Újjászervezésére és szellemének felfrissítésére a [[helikoni közösség|Helikon íróközösség]] többször is kísérletet tett, s [[Kemény János (író)|Kemény János]] elnökké választása (1937) után a tagállomány is fiatalabbakkal frissült fel, mindez azonban nem járt fordulattal, s az Erdélyi Irodalmi Társaság egészen az [[1940-es évek]]ig a kibontakozó új irodalmi áramlatokkal szemben a konzervativizmus bástyája maradt.
| |||