„Kakassy Endre” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Romániai magyarok kategória eltávolítva; Romániai magyar költők, írók kategória hozzáadva (a HotCattel)
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kacsó Sándor –> Kacsó Sándor (újságíró)
11. sor:
Szerkesztésében jutott el az olvasókhoz az ''Erdélyi mesevilág'' c. [[gyermek]]könyv (Arad 1943; 2. kiadás: Marosvásárhely, 1947). ''Viharos kézfogó'' c. egyfelvonásos népi játéka 1959-ben [[magyar nyelv|magyarul]] és [[román nyelv|románul]], 1961-ben [[Temesvár]]t [[szerb nyelv|szerb]] fordításban is megjelent.
 
A román–magyar közös irodalmi múlt kutatója, a román–magyar kapcsolatok ápolásának cselekvő részese. Az [[1950-es évek]] folyamán közölt cikkeivel és tanulmányaival, klasszikus és kortárs szerzők köteteinek gondozásával, valamint fordításaival a román irodalom magyar nyelvű népszerűsítésének kötelezte el magát. Fordításában látott napvilágot [[Leonid Petrescu]] ''Egy ebéd kalandjai'' c. tudománynépszerűsítő munkája (1955) és [[Valeriu Emil Galan]] ''Szomszédok'' c. kötete (1956); majd [[Kacsó Sándor (újságíró)|Kacsó Sándorral]]ral együtt ültette át [[Ion Călugăru]] ''Egy mihaszna gyermekkora'' c. regényét (1958; 2. kiadás 1964), [[Majtényi Erik]]kel [[Alexandru Vlahuţă]] válogatott írásait (''Hideg tűzhely mellett''. Marosvásárhely, 1959). Számos [[irodalomtörténet]]i megemlékezést, [[esszé]]t írt [[románok|román]] írókról, s igazi műfajára az irodalompublicisztikai és filológiai erényeket ötvöző írói monográfiákban talált rá. ''A fiatal [[Mihai Eminescu|Eminescu]]'' c. könyve (1959) után jelent meg ''Eminescu élete és költészete'' c. nagy monográfiája (1962), amelyet az Írószövetség 1963-ban irodalomtörténeti és kritikai díjával jutalmazott, majd pedig a [[Mihail Sadoveanu]] (''Egy nagy élet és egy nagy életmű története'', 1964) c. [[posztumusz]] műve.
 
''A kard'' c. történelmi színjátékát, amely iskolája, az [[Nagyenyed|enyedi]] kollégium 1704-i felégetését, [[Pápai Páriz Ferenc]] rektorságának idejét idézte fel, a kollégium fennállásának 350. évfordulója alkalmából [[Nagy Géza]] bevezetőjével a [[Művelődés]] (1972/10) közölte.