„Ars poetica Erdélyben” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Nagy István –> Nagy István (író)
a (Erdély kategória eltávolítva; Romániai magyar kisebbség kategória hozzáadva (a HotCattel))
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Nagy István –> Nagy István (író))
Ez a kritikai ars poetica lehet alkalomszerű nyilatkozat, mint a [[Kós Károly]]é az Erdélyi Helikonban az író társadalmi elkötelezettségéről (''Az építész és az író'', 1932), lehet elvi problémát felvető megjegyzés, mint Gaál Gábor recenziója ugyanekkor a Korunkban [[Tamási Áron]] Helytelen világáról, annak megállapításával, hogy a "valóság" még mindig csak az író "képzete", lehet perlekedő irodalompolitikai esszé, mint [[Szemlér Ferenc]]é a transzilvanizmus visszautasításáról az új realizmus nevében (''Táj és sors'', Korunk, 1938/4), s [[Balogh Edgár]] válasza a [[Brassói Lapok]]ban, mely a transzilván romantika merev tagadása helyébe a történelmi együttélésben rejlő lehetőségek vállalását állítja (''Vágykép és valóság'', 1938); s lehet programadó tanulmány is, mint [[Bözödi György]]é a tárgyilagos népiség alapvető feladatairól (''Népiség az erdélyi irodalomban'', Termés, 1943).
 
Az ars poetica prózai alakjában is nemegyszer a költői vallomás intim körébe tartozik, mint Tamási Áronnál a ''Szülőföldem lapjain'' (1939) vagy [[Nagy István (író)|Nagy Istvánnál]]nál, saját küzdelmes életének típusábrázolásra késztető emlékképeihez kapcsolódva.
 
A kritikai állásfoglalás jellegzetesen ironikus változata felbukkan [[Szabédi László]] nyugtalan költészetében, [[1940]], ''Külön kerék'': "...Ép, egész, tökéletes / a pokol is, a föld is, és az ég is. / Hadd járjon a világ! Fölösleges / külön kerékként elkeringek én is"; [[1946]], Költők s bírálók: "Nincs szükség az irodalomra, / ha csak lesi s nem kelti a napot"; [[1949]]-[[1953]], A pacsirta: "Hol késik resten, / felejtve, mit tennie kell, / miért nem szárnyal, énekel / teli torokkal, ahogy bírja / az énekes pacsirta?"
117 228

szerkesztés