„Szathmári Paksi Mihály (tanár, 1683–1744)” változatai közötti eltérés

[[Paksi István]] református lelkész-író és Békési Anna fia. Mint korán árvaságra jutott fiú, a [[gyulafehérvár]]i kollégiumba ment és ott alsóbb tanulmányait dicséretesen végezte; ekkor visszament Magyarországra s az akkori [[tállya]]i iskolába lépett és itteni pályájának befejezése után [[Nagygyőr]]be hivták meg tanítónak; onnét visszatért tanulókkal 1703-ban [[Sárospatak]]ra, hogy teológiai tanulását befejezte. 1708-ban [[Tokaj]] városába kapott meghívást tanítónak, honnét azután külföldre indult; 1710-ben a [[franekera]]i, később az [[utrecht]]i egyetemre iratkozott be. 1711-ben tért haza s ezen év végén tokaji lelkésznek választották. Ugyanezen év őszén feleségül vette Ember Juditot, Debreceni Ember Pál lányát. Gyorsan terjedt jó híre s [[1716]]. [[február 21]]-én az erdélyi református főkonzisztórium meghívta a gyulafehérvári kollégiumba a bölcselet és természettudományok tanítására. Innét március 27-én elűzött iskolájával [[KrakkóBoroskrakkó]]ba ([[Alsó-Fehér megyevármegye]]), [[1716]]. [[december 2]]-án [[Marosvásárhely]]re kellett vonulnia, ahol előbb mint vendég, [[1718]]. [[április 30]]-tól pedig ugyanott az egyesült sárospatak-gyulafehérvár-marosvásárhelyi kollégiumban folytatta működését. 1719-től a teológiai tudományokat adta elő. 1728-ban az erdélyi egyházkerületnek generális notáriusává választották a püspökségre következés jogával. Ezt azonban nem várta be, amennyiben [[1734]]. [[szeptember 3]]-án a sárospataki kollégium igazgatására hívták meg, az év augusztusában odaköltözött s haláláig történt haláláig ott működött, úgy is mint a zempléni egyházmegye esperese. Teológiai irányára nézve a típusok keresésébe mélyedt coccejanusok közé tartozott.

Szathmári előnevét használta.