„Kihalási esemény” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő módosítása: sl:Množično izumrtje |
→A fő kihalási események: kiegészítés |
||
25. sor:
# 200 mya a [[triász-jura kihalási esemény]] elsöpörte a tengeri fajok mintegy 20%-át, a nem dinoszaurusz archosaurusokkal, a legtöbb ''[[Therapsida|therapsidával]]'' és az óriás [[kétéltűek]] maradékaival együtt.
# 65 mya következett be a legismertebb kihalási hullám, amely végzett a dinoszauruszokkal. A [[kréta-tercier kihalási esemény]] vagy K-T kihalási esemény a fajok mintegy felével végzett. Az emberi evolúció számára ennek a kihalási hullámnak óriási jelentősége volt, hiszen megnyitotta az utat az [[emlősök]] specializációja és dominánssá válása előtt a szárazföldeken. A tengerekben tovább esett a szeszzilis állatok aránya, körülbelül 33%-ra. A kihalási esemény nagyon különbözőféleképpen érintette az élőlények különböző csoportjait: egyesek eltűntek, mások nagy veszteségeket szenvedtek, de voltak olyan csoportok is, amelyek viszonylag könnyen átvészelték.
# A biológusok nagy része a jelenkort is egy kihalási hullám részének tartja és a [[holocén kihalási esemény]] a valahavolt leggyorsabb lehet az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) [[1998]]-ban készült felmérése szerint. Egyesek, mint [[E. O. Wilson]] a Harvard egyetemről, azt jósolják, hogy a [[bioszféra|bioszférában]] az emberiség végezte rombolás következtében a következő száz évben a fajok fele eltűnhet. A kutatások, mint a [[IUCN]] éves [[Vörös Könyv]]e a kihalások felgyorsulását mutatják, bár egyesek lassabb sebességet feltételeznek. Gyakran a [[legutóbbi jégkorszak]] után történt [[megafauna]] kipusztulásokat is a holocén kihalási hullámhoz sorolják. Az óceánok élővilágát vizsgáló IPSO a globális felmelegedés és a túlhalászat miatti kihalásokat a hetedik nagy kihalási szakaszként értelmezi [http://hvg.hu/Tudomany.termeszet/20110621_fajpusztulas_oceanok] angolul és bővebben: [http://www.stateoftheocean.org/ipso-2011-workshop-summary.cfm]
A kihalási eseményekkel kapcsolatban időnként megjelennek kétségek, például az a kérdés, nem az okozza-e a hullámzást, hogy az egyes korokból nem ugyanakkora a fosszíliákat tartalmazó elérhető kőzetek mennyisége. A statisztikai analízis és egyéb bizonyítokok azt mutatják, hogy bár a mintavételi bizonytalanság magyarázhatja a hullámzás akár mintegy felét is, a nagy kihalási események valóban megtörténtek (egyes kisebb kihalási hullámok azonban talán valóban csak a mintavételi egyenetlenségek miatt jelentek meg a grafikonokon).<ref name=Smith2007>{{cite journal
| |||