„Molter Károly” változatai közötti eltérés

A szülőházból hozott gondolatvilágból indult szépírói pályája is. A fiatal tanárnak az [[Erdélyi Helikon]] 10 éves jubileumára kiadott antológiában megjelent ''A gomb'' (1934) c. novellájában a hős vita közben leszakítja a hazafiaskodó alispán mentegombját, s míg az repatriál, a beszármazott az államfordulatkor helyben marad... A rejtett [[önéletrajz]]nak tekinthető ''Tibold Márton'' (1937) c. [[regény]]ről maga a szerző vallja, hogy a fajőrület vérségeszméje hozta ki belőle: a [[sváb]]ból lett magyar regényhős hazafisága sokkal igazabbnak bizonyul számos törzsökös harsány nacionalizmusánál. [[Láng Gusztáv (irodalomkritikus)|Láng Gusztáv]] írja e mű egy későbbi kiadásával kapcsolatban: "...a Tibold Márton-féle humanista nemzetköziségnek egészséges népi hagyományai vannak, s hősünkben is egyre világosabb a felismerés, hogy a nemzetiségek problémájának megoldása elválaszthatatlan a társadalmi alapkérdésektől; hogy a faji gőg mindig osztálygőggel, népellenes reakcióval párosul." Nem véletlen, hogy az éles szemű [[Móricz Zsigmond]] a [[Kelet Népe]] szervezése közben erről a néptestvéri humánumról kér cikket a marosvásárhelyi tanártól, aki azt ''Erdélyi vérkeveredés'' c. alatt meg is írja ([[1941]]).

 

 

Megkapta az [[Igaz Szó]] kritikai és irodalomtörténeti díját ([[1968]]), s érdemeinek előtérbe helyezésével a bírálóbizottság kiemelte, hogy írásaiban átfogóan igazolta szellemi haladásunk hasznos irodalmi [[pluralizmus]]át. Amit hirdetett és vallott, az a humánum találkozása a [[Korunk]]tól az [[Erdélyi Helikon]]ig, a munkásotthon szociális tüzű irodalmi életének felkarolásától [[A Hírnök]] [[katolikus]] irodalmi estjeinek méltatásáig vagy a népi-konzervatív [[Pásztortűz]] hagyományőrző íróinak fogadásáig.