„AMR 33” változatai közötti eltérés

[[Louis Renault]] előrelátóan 1931 novemberében már elkezdett tervezni egy ''racteur léger de cavalerie type VM'' járművet, amely a [[Renault UE]] vontatóján alapult. November 12-én az első rajzait megvizsgálták, majd elutasították, mivel a jármű az akkori formájában túl szűk volt. Egy nagyobb páncéltest egyértelműen szükségszerű volt, de Renault habozott belefektetni lehetséges megrendelés híján. November 21-én a ''Section Technique de la Cavalerie'' felkérte, hogy a Renault UE vontatójának alapján tervezzen egy kisharckocsi típust, mellyel letesztelhetnék egy lánctalpas AMR koncepció megvalósíthatóságát. Ezután megadták a kívánt jármű főbb adatait, majd december 22-én elküldött egy képviselőt [[Maxime Weygand]] főparancsnoknak, hogy protekciót szerezzen a Renault AMR-nek. Weygand tudatta vele, hogy nem hivatalosan eldöntötték, hogy gyártanak egy [[AMR Citroën Kégresse P 28]] típust, egy féllánctalpas járművet, amely a Renault konkurensének, a [[Citroën]]nek volt a tervezete. Sok tanácskozás után a tábornok aznap elkötelezte magát, hogy figyelembe helyez egy Renault harckocsit.

 

 

A gyakorlat után visszaküldték őket Renaulthoz, aki nemsokára küldött három típust értékelésre a [[vincennes]]-i ''Commission d'Expériences du Matériel Automobile''-hoz: a '''79758''' prototípust, amely az eredeti felfüggesztéssel rendelkezett, a '''79759''' prototípust, amelyet belső hidraulikus lengéscsillapítóval láttak el, és a '''79760''' prototípust, melyet egy teljesen új felfüggesztéssel szereltek fel, amely magában foglalt egy központi forgózsámolyt laprugókkal és kerekekkel, melyek elöl és hátul két vízszintes spirál rugókkal kapcsolódtak össze. 1932 novemberében és decemberében a ''Commission de Vincennes'' letesztelte őket, az 1932 június 10-én kiadott megváltoztatott előírásokkal.<ref>Touzin (1976), p. 65</ref> Úgy találták, hogy rendelkeznek a megfelelő sebességgel (56,25–60&nbsp;km/h), de a 166-188 kilométeres hatótávolságuk nem kielégítő, és a 4,8 tonnás súlyukkal túl nehezek. December 8-án úgy határoztak, hogy felhagynak az irreális három tonnás súlyhatár betartásával, majd nagyobb üzemanyagtartályokat és nehezebb páncélzatot szereltek fel; ezután a járműveket visszaküldték. 1933 áprilisában a Renault előterjesztett két típust, melyeket fél tonnás súlyokkal láttak el, hogy szimulálják egy 9–13&nbsp;mm-es maximális páncélzat súlyát: 79758 prototípust újraépítették egy vízszintes gupirugós felfüggesztéssel, a 79757 prototípust a 79760-tól származó felfüggesztéssel látták el, de most egy középső függőleges rugóval, a vízszintes rugók burkolatát pedig olajjal töltötték fel, hogy lengéscsillapítóként működjenek. 1933 júniusáig tesztelték őket, majd június 6-án megrendelkték a sorozatgyártást a 79757 prototípus alapján, mint '''AMR Renault modèle 1933'''<ref>Touzin (1979), p. 48</ref> vagy AMR 33, annak ellenére, hogy Renault a gumirugókat ajánlotta (79758 prototípus). A Renault gyár által használt megjelölés a '''Renault VM''' volt.

A 115 jármű 1934-ben vált elérhetővé az öt lovashadosztály számára, egy 15 járműből álló lovasszázad (három szakasz, szakaszonként négy járművel, kettő tartalék harckocsi és egy parancsnoki jármű) minden ''GAM'' (''Groupe d'Automitrailleuses'') részére, kivéve az ''5. DC'', amely 10 darabot kapott és a ''4. DC'', amely elsőbbséget élvezett, az első gyártási sorozatból kapott 40 darabot: egy lovasszázad a ''4. GAM'' részére és a ''18. Dragons'' részére, illetve további 10 a ''4. BDP'' (''Bataillon de Dragons Portés'') részére. 1935-ben az ''5. DC'' megkapta a három újraépített prototípust, így már 13 darab harckocsival rendelkezett. Az AMR 33 harckocsikból ezen felül két önálló lovas ezredet állítottak fel: a ''9. Dragons'', amely 8 darabot kapott az első sorozatból, és a ''11. Chasseurs'', amely 12 darabot kapott a második sorozatból. Így a teljes AMR 33 flottát szervezetten szétosztották. Az AMR 33 harckocsik feladata a lovashadosztályok gyalogosan harcoló lovasainak közvetlen tűztámogatása volt.

 

 

Nagyobb gépesített egységek létrehozása érdekében 1939 december 1-jétől 1940 február 15-ig az utolsó két lovashadosztályt feloszlatták és minden személyi és anyagi felszerelésüket, kiegészítve régebbi hadifelszereléssel, melyet korábbi lovashadosztályok használtak, felosztották öt új ''Divisions Légères de Cavalerie'' (Könnyű Lovashadosztály) között. Ezt először akkor döntötték el, mikor a két zászlóalj ''Régiment de Dragons Portés'' (gépesített galogos ezred) ezredei egyesültek a két AMR 33 szakasszal (fél század), melyek magukban foglalták a két tartalék harckocsit és egy parancsnoki harkcocsit, így 115 járműre tartva igényt, amely valamivel alacsonyabb volt az elérhető 118 járműnél. Tekintettel a típus rossz karbantartási állapotára ezt ismét megváltoztatták: az 1. DLC AMR 35 harckocsikat használt, a további négy DLC erejét 26-ra növelték, három tartalék harckocsi hozzáadásával; a teljes szervezett erő 104 jármű, az anyagi tartalék járművek száma pedig 14 lett.