„Monte San Giorgio” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ka:მონტე-სან-ჯორჯიო
BinBott (vitalap | szerkesztései)
a Több száz/ezer stb. különírása (kézi botszerkesztés)
55. sor:
Az ősmaradványos rétegek öt világosan elkülönülő szakaszban települtek, ezeknek neve ''Grentzbitumenzone'', ''Cava Inferiore'', ''Cava Superiore'', ''Cassino Beds'' és ''Kalkscheiferzone Bed''.
 
A terület első leleteit Antonio Stoppani találta [[1863]]-ban, bár nem a hegyen, hanem a hegy lábánál elterülő [[olaszország]]i [[Besano]] falu határában. [[1878]]-as újabb leletei és közleményei elsüllyedtek a kor tudományos irodalmában, és csak [[1919]]-ben, Bernhard Peyer fedezte fel újra. Ekkor is csak azért kapott szélesebb körű publicitást, mert a [[triász]]ból addig még nem ismert [[halgyíkok|halgyíkféle]] került elő. Addig azonban éppen az ősmaradványos palát bitumentartalma miatt nagyüzemben bányászták, főleg a ''Cava Inferiore'' és ''Cava Superiore'' rétegeket. A Zürichi Egyetem gyűjteménye Peyer, majd Emil Kuhn-Schnyder idején ([[1956]]-ig) 4500 darabosra terebélyesedett. Azóta a hegy déli oldalán, [[Meride]] és [[Serpiano]] faluktól nem messze találták a legtöbbet. Több mint 10 000 lelet került elő, 80 halfaj, többszáztöbb száz gerinctelen faj, 30 tengeri és szárazföldi hüllő a mérleg.
 
* [[Cápák|Cápafélék]]: legalább öt [[Kagylók|kagyló]]evő cápa[[nem (rendszertan)|nem]]. Kiemelkedő jelentőségű, hogy e [[porcos halak]] váza rendkívül nehezen fosszilizálódik, ezért általában ritka a vázrendszer maradványa, legtöbbször csak fogai ismertek. Innen több teljes cápaváz került elő.
* [[Izmosúszójú halak|Bojtosúszósok]]: viszonylag ritkák, de nagy jelentőségűek, mert igen jó állapotúak.
* [[Sugarasúszójú halak]]: többszáztöbb száz leletük rengeteg nemet és fajt ölel fel. <small>[[Birgeria]], [[Colobodus]], [[Ptycholepis]], [[Bobasatrania]], [[Peltopleurus]], [[Archaeosemionotus]]</small>
* [[Nothosauria|Nothosauridák]]: e csoport leletei a leggyakoribbak közé tartoznak, és feltárják ennek a korábban viszonylag ismeretlen rokonsági körnek sok titkát. Leleteik annyira jó állapotúak, hogy az alig harminc centiméteres teljes testhosszúságú példányok csöves csontjainak vékonycsiszolatán a növekedési gyűrűket is megszámlálhatták, így például kiderült, hogy 3-4 éves korukban váltak ivaréretté és legfeljebb 6 évig éltek. <small>[[Ceresiosaurus]], [[Neusticosaurus]], [[Pachypleurosaurus]]</small>
* [[Halgyíkok|Ichthyosauriák]]: viszonylag ritkábbak, annak ellenére, hogy már a legelső leletek között is volt. Rendkívül fontos a ''Saurichthys'', amelynek egyik példánya egy nőstény két embióval, ami elevenszülő jellegét bizonyítja. <small>[[Mixosaurus]], [[Cymbospondylus]], [[Toretocnemus]], [[Saurichthys]]</small>