„Nagy Reccs” változatai közötti eltérés

Az első elmélet szerint az [[Világegyetem|Univerzum]] a [[Ősrobbanás|Nagy Bumm]] alkalmával csupán egy kezdő[[Lendület|impulzus]]t kapott a táguláshoz, ami előbb-utóbb elhasználódik a tágulás irányításával ellentétesen ható erő (a [[gravitáció]]s hatás) miatt, így a tágulás egy adott ponton megáll, majd a benne található anyag [[Gravitáció|tömegvonzás]]a önmagába húzza vissza a [[Világegyetem]]et. Ennek a lehetőségnek a tér-idő grafikonja a tágulás előjelváltási időpontjához képest szimmetrikus: a világ ugyanolyan [[Gravit%C3%A1ci%C3%B3s_szingularit%C3%A1s|szingularitás]]ban ér véget, mint amilyennel elkezdődött.

Egy szemléletes modell lehet a '''Nagy Reccs''' megértéséhez egy felfújható sötét léggömb, amelyre fehér pöttyöket festünk (ezek jelentik a csillagokat vagy galaxisokat). Amikor a léggömböt elkezdjük felfújni, azt tapasztaljuk, hogy, miközben a teljes [[térfogat]] (általánosan méret) nő, bármely két pötty közti távolság is folyamatosan nő. Ez a folyamat megfelel a táguló [[Világegyetem|Univerzum]] állapotának, és magyarázza a távoli objektumok fényének [[vöröseltolódás]]át, bármely irányba, irányításba tekintsünk az égre. Viszont ha a léggömböt magára hagyjuk, megszüntetjük az őt növelő kezdő[[Lendület|impulzus]]t, a tágulás megáll, majd összehúzódásra vált, így a léggömb kis idő eltelte után visszatér eredeti állapotába. A leereszkedő léggömb jól szemlélteti a saját, belső erők miatt önmagába roskadó [[Világegyetem|Univerzum]]ot.

Egy másik modell egy, a földfelszínről függőlegesen feldobott tárgy, ahol az elindítás pillanata a [[Ősrobbanás|Nagy Bumm]] kezdőimpulzusának felel meg. A test egy ideig, igaz, hogy lassuló ütemben ugyan, de felfele száguld, majd egy adott ponton megáll és gyorsulva visszazuhan a felszínre. A tárgy visszatérését előidéző erő a [[gravitáció]], hasonlóan az esetleges '''Nagy Reccset''' okozó hatáshoz. Ennél a modellnél azonban észre kell vennünk, hogy ha elég nagy kezdősebességet adunk a felhajított tárgynak (például egy rakétának), az elhagyhatja a [[Föld]] [[gravitáció]]s terét, “elszökhet” tőle, hiszen minél messzebb jut, annál kisebb a rá ható gravitáció, ugyanis ismerve a tömegvonzás képletét, tudjuk, hogy a gravitációs erő nagysága fordítottan arányos a test és a Föld közti távolság négyzetével. Ehhez azonban a kezdősebességnek nagyobbnak kell lennie egy kritikus értéknél, amit [[Kozmikus sebességek#Szökési sebességek|szökési sebesség]]nek nevezünk és a mozgási, illetve gravitációs helyzeti energia egyenlőségéből számolhatunk ki a repülés során (a [[Föld]] felszínén ez a sebesség kb. 11,19 km/s). Analóg módon feltételezhetjük, hogy létezik az [[Ősrobbanás]] [[Lendület|impulzus]]ának egy kritikus, a [[Világegyetem]]ben található anyag tömegétől függő értéke, amely eldönti, hogy a '''Nagy Reccs''' bekövetkezik-e vagy a szingularitástól való “szökésről” van szó.

Egy harmadik módszer a '''Nagy Zutty''' szingularitásának, így a [[Ősrobbanás|Nagy Bumm]] invertált idejű folyamatának a bemutatására a [[fekete lyuk]]ak modelljének alkalmazása. A [[fekete lyuk]]ak olyan égitestek, amelyekből a [[Kozmikus sebességek#Szökési sebességek|szökési sebesség]] eléri a [[fénysebesség]]et, vagyis, mivel a [[fénysebesség]]nél semmi sem haladhat gyorsabban, a hatalmas [[gravitáció]]s vonzástól egy adott vonalon, az ún. [[eseményhorizont]]on belülről semmi sem képes kijutni. Ezt az állapotot nevezzük [[Gravit%C3%A1ci%C3%B3s_szingularit%C3%A1s|szingularitás]]nak: a [[fizika]]i törvények itt értelmüket vesztik, hiszen, mivel semmilyen információ nem képes kijutni onnan, az ottani esetleges történések nem lehetnek kapcsolatban a [[Világegyetem]]ünkben tapasztalt jelenségekkel, eseményekkel. Itt meg kell jegyezni, hogy ha a''' Nagy Reccs'''re a [[fekete lyuk]]ak anyagbeszívásának modelljét alkalmazzák, az nem fog tökéletesen megegyezni az általunk feltételezett''' Nagy Bumm''' képével, hiszen spirális keringés után zuhan egymásba az [[Világegyetem|Univerzum]] anyaga, mintha egy nagy [[fekete lyuk]] szívná folyamatosan magába azt.

Azt gondolhatnánk, hogy amennyiben a [[Világegyetem]] a '''Nagy Reccs'''ben ér véget, lehetséges, hogy utána, az új [[szingularitás]]ban egy újabb [[Világegyetem]] kezdődik, majd azután még egy újabb, sőt, a [[Ősrobbanás|Nagy Bumm]] is egy réginek a vége. Ezt az elképzelést pulzáló modellnek nevezzük, azonban köznapi értelemben ez nem történhet meg, hiszen az “utána”, “új”, “újabb”, “régi” szavak időbeli, tehát ok-okozati kapcsolatra utalnak, ami nem létezik a [[Gravit%C3%A1ci%C3%B3s_szingularit%C3%A1s|szingularitás]]ok által határolt külön [[Világegyetem|Univerzum]]ok közt. Az azonban esetleg elképzelhető, hogy több [http://www.agria.hu/tfm/paralel.htm párhuzamos Univerzum] létezik, amelyek közt nincs ugyan ok-okozatiság, de közös [[Gravit%C3%A1ci%C3%B3s_szingularit%C3%A1s|szingularitás]]ok a végpontjaik.