„III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg” változatai közötti eltérés

[[1801]]-ben a Napóleon által kikényszerített [[lunéville-i béke]] és az [[1801]]. [[március 21.|március 21-i]] [[aranjuezi szerződés (1801)|aranjuezi szerződés]] értelmében Ferdinándnak le kellett mondania Toszkána nagyhercegének címéről, amelyet Napóleon megszüntetett, helyén a csatlós Etruriai királyságot hozta létre, amelyet a [[parma]]i [[Bourbon-ház|Bourbon-hercegek]] kaptak, kárpótlásul a Napóleon által elvett birtokaikért. A toszkánai nagyhercegségért cserébe Ferdinánd az [[1802]]. [[december 26.|december 26-i]] [[párizsi béke (1802)|párizsi békeszerződésben]] az újonnan kreált [[Salzburgi Hercegség]]et ''(Herzogtum Salzburg)'' kapta meg (amelyet a [[Salzburgi Hercegérsekség]] szekularizált birtokaiból alakítottak). A [[Frankfurt am Main|frankfurti]] [[Birodalmi Gyűlés]]nek az egyházi birtokok [[szekularizáció|szekularizálásáról]] szóló határozata ''(Reichsdeputationshauptschluss)'' neki ítélte az eichstätti főapátság ''(Hochstift Eichstätt)'' birtokát is.

 

 

[[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] bukása után, az [[1814]]. [[május 30.|május 30-i]] [[Párizsi béke (1814)|párizsi békeszerződés]]ben Ferdinánd visszatérhetett a helyreállított [[Toszkánai Nagyhercegség]]be, amelyhez még további területeket is hozzácsatoltak. [[1815]]-ben [[Joachim Murat|Murat tábornagy]], Nápoly francia alkirálya támadást intézett a nagyhercegség ellen, ekkor Ferdinándnak ismét el kellett menekülnie, de még ugyanabban az évben, április 20-án hazatérhetett. [[1815]]-ben a Toszkánai Nagyhercegségtől elcsatolták a [[Luccai Hercegség]]et, amelyet a pármai Bourbon-hercegek kaptak meg, átmeneti kárpótlásként. (Luccát csak 1847-ben csatolták vissza Toszkánához).