„Pécsváradi bencés kolostor” változatai közötti eltérés

Az egyházi épülettömbben élte le életét Asztrik apát is, akit még István küldött el [[Róma|Rómába]], hogy a pápától koronát kérjen. [[Árpád-ház]]i [[II. Géza magyar király|II. Géza]] idejében leégett az épületegyüttes, de a bőséges jövedelemforrásokból rövidesen újjáépítették. Hatalmas pusztítást végeztek viszont a [[tatárjárás]] idején az ellenség könnyűlovas csapatai. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király parancsára, az országosan alkalmazott gyakorlat szerint már erős kőfalakkal oltalmazták, amelyben egy vaskos öregtorony képezte a végső menedéket. Mint [[hiteleshely]] működött a középkor évszázadaiban, vagyis díjazás ellenében a szerzetesek magánokiratokat is készítettek az ide érkező ügyfeleknek. Az Anjou uralkodók alatt egyházfőinek befolyása megnőtt a királyi udvarban, így például [[1357]]-ben Jordán apát már megtehette, hogy fényes pompával kialakított palotát emeltessen magának. A [[XV. század]] elején már fegyveres őrség vigyázott falain, melyeket megerősítettek és barbakános kettős kaputoronnyal láttak el a nagyobb védelem érdekében. A következő évszázadban a vesztes [[mohácsi csata]] után az előrenyomuló [[Oszmán Birodalom]] hadainak útjába került pécsváradi kolostor épületét a török vazallus (hűbéres) - [[Szapolyai János]] király befolyásos tanácsadója - [[Martinuzzi György]] barát védhetetlennek tartotta, ezért parancsot adott ki a várnagyának, hogy védőműveit robbantsa fel. A felrobbantott falakat a megszállók sem állították helyre, mivel a hódoltság néhány esztendő alatt jóval északabbra tolódott ki, így már a viszonylag békésebb hátországba került Pécsvárad vidéke. A török megszállás végére csak [[1686]] őszén tett pontot a császári hadsereg. Az omladozó apátságot [[I. Lipót magyar király|Habsburg Lipót]] császár és király az udvari bizalmasának számító [[Zinzendorf Konrád]] kölni érseknek adományozta.