„Bolgárszeg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: I. Lipót –> I. Lipót magyar király |
||
28. sor:
[[1469]]-ben [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] a [[barcaság]]i románokat felszabadította a [[juhötvened]] fizetése alól. A Bolgárszegen [[1477]]-ben 169 szász, 99 román és 29 magyar, [[1489]]-ben 304 szász, 118 ortodox és 86 magyar, [[1522]]-ben 233 szász, 200 román és 79 magyar, [[1590]]-ben 384 román, 183 német és 22 magyar család fizetett adót.
[[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] [[1701]]-ben engedélyezte a bolgárszegi kereskedőknek, hogy a Belvárosban házat vehessenek, építkezhessenek és kereskedhessenek. A brassói magisztrátus azonban nem ismerte el ezt a privilégiumot, mert csak a cseh–osztrák kancellária adta ki és nem hirdették ki hivatalos úton. [[Olténia]] osztrák elfoglalása után a [[Szent Miklós-templom (Brassó)|brassói ortodox egyházat]] a [[Râmnicu Vâlcea|râmnic]]-i püspökség, később a [[karlóca]]i metropólia fennhatósága alá helyezték. [[1761]] augusztus végén [[Adolf Nikolaus Buccow|Bucow]] Bolgárszegen személyesen iktatta be [[Dionisije Novaković]] budai szerb püspököt az erdélyi ortodoxok püspöki székébe. A helyi hívek előbb megeskették rá, hogy nem fog [[Román Görög Katolikus Egyház|uniálni]].
[[1777]]-ben a bolgárszegi románok megkapták az önálló bíróállítás és a Belvárosban való kiskereskedelem jogát – [[II. József]] halála után azonban ezeket a jogokat elveszítették. Jórészt itt húzták meg magukat az [[1821]]-es [[havasalföld]]i [[Tudor Vladimirescu]]-féle és a [[moldva]]i görög felkelés elfojtása után menekülők. A gazdagabb [[bojár]]ok ezt annál is könnyebben megtehették, mert sokuk házat tartott fenn Bolgárszegen. Ugyanebben az évben választották be az első román szomszédatyát az egyik bolgárszegi szász [[Szomszédság|Nachbarschaftba]]. Szász mintára azonban a románok is szomszédságokba ''(vecinie)'' tömörültek (négy ilyen létezett: ''Roamuri, Cacova, Tocile'' és ''Coasta'').<ref>[http://mek.oszk.hu/01600/01677/01677.pdf Hajdú Farkas Zoltán: ''Székelyek és szászok.'' Marosvásárhely, 2001, 84. o.]</ref> [[1847]]-ben 74 bolgárszegi kereskedő adott át kérvényt [[Andrei Şaguna|Şagunának]] a [[szászföld]]i románság egyenjogúsításáról.
| |||