„Molter Károly” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Brassói Lapok –> Brassói Lapok (napilap) |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kelet Népe –> Kelet Népe (folyóirat, 1935–1942) |
||
7. sor:
Írói sajátossága a bácskai sváb kovácsmester-családból örökölt 1848-as magyar öntudat demokratizmusa: elutasít minden [[faj]]i kizárólagosságot. A néptestvériség gondolata vezette a magyar októbrizmus radikális táborába, s írói pályáján a szociális haladás szószólója is lett. A marosvásárhelyi [[Tükör]] hasábjain kifejtett újságírói tevékenysége során (1918-25) "a helyi ügyek szinte észrevétlenül világproblémákká tágulnak és súlyosodnak" – írja fél századdal később a ''Buborékharc'' címen kötetbe foglalt esszékről [[Kovács János]], a kétkedés fölényét értékelve e korai publicisztikában.
A szülőházból hozott gondolatvilágból indult szépírói pályája is. A fiatal tanárnak az [[Erdélyi Helikon]] 10 éves jubileumára kiadott antológiában megjelent ''A gomb'' (1934) c. novellájában a hős vita közben leszakítja a hazafiaskodó alispán mentegombját, s míg az repatriál, a beszármazott az államfordulatkor helyben marad... A rejtett [[önéletrajz]]nak tekinthető ''Tibold Márton'' (1937) c. [[regény]]ről maga a szerző vallja, hogy a fajőrület vérségeszméje hozta ki belőle: a [[sváb]]ból lett magyar regényhős hazafisága sokkal igazabbnak bizonyul számos törzsökös harsány nacionalizmusánál. [[Láng Gusztáv (irodalomkritikus)|Láng Gusztáv]] írja e mű egy későbbi kiadásával kapcsolatban: "...a Tibold Márton-féle humanista nemzetköziségnek egészséges népi hagyományai vannak, s hősünkben is egyre világosabb a felismerés, hogy a nemzetiségek problémájának megoldása elválaszthatatlan a társadalmi alapkérdésektől; hogy a faji gőg mindig osztálygőggel, népellenes reakcióval párosul." Nem véletlen, hogy az éles szemű [[Móricz Zsigmond]] a [[Kelet Népe (folyóirat, 1935–1942)|Kelet Népe]] szervezése közben erről a néptestvéri humánumról kér cikket a marosvásárhelyi tanártól, aki azt ''Erdélyi vérkeveredés'' c. alatt meg is írja ([[1941]]).
Az [[antifasiszta]] vonulathoz tartozik ''Baj van Metániában'' c. cikke a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapokban]] ([[1933]]), mely a régebbi Metánia RT szatirikus-szürrealista regény logikai folytatásaként az uralomra jutott [[Hitler]] rendszerének a gázhalállal való borzalmas összefüggését jelzi előre. Nem véletlen, hogy az I. világháborút követő német humanista írók, egy [[Thomas Mann]], egy [[Ernst Toller]] írásait bemutató, a szász [[Klingsor (folyóirat)|Klingsor]] transzilvanista íróit fogadó marosvásárhelyi tanár hamarosan a német nemzetiszocialisták támadásainak pergőtüzébe került.
| |||