„Fáklya (fényforrás)” változatai közötti eltérés

A '''fáklya''' többnyire szabad ég alatt használt, mesterséges úton előállított világító eszköz. Fafáklyának nevezik, ha szurkos fenyőgallyakból, nyírfából készült. A viaszfáklya 4 db hosszú és forrasztóval összeforrasztott viaszgyertyából áll, melyekbe kevés [[kolofónium]]ot és [[terpentin]]t kevertek. A szurokfáklya lehet kanócos avagy fabélű, aszerint, hogy belső bélét font kanóc avagy kanóccal körülfont fenyőbot képezi. Ezen belet addig mártogatják szurokba, míg a kellő vastagságot el nem érte, azután vaskarikák segélyével kerekded alakba nyomják és enyves vízben oldott krétával, kevés viaszkkal bevonják. Újabb időben vegyészeti fáklyákat is alkalmaznak, melyek egy fém- vagy papírtokban égő anyagkeveréket tartalmaznak, úgy mint [[stroncium]]ot, [[bárium]]ot, mint amely anyagok a fénynek különböző [[szín]]t kölcsönöznek. Az ún. horganyfáklya hasonló anyaggal telt horganycsőből áll, mely az égés folyamán elolvadván, a fényt erős fehérré teszi, a lecsepegő horgany miatt azonban veszélyesnek mondható. Moser őrnagy és Horváth András [[kispest]]i lakosok és pirotechnikusok 1883-ban bemutattak egy olyan vegyészeti fáklyát, mely a [[víz]] alatt és esőben is égett és egyszerű ütődés folytán meggyulladt. Az ilyen fáklyák alsó végükön többnyire fafogantyúval voltak ellátva. A petróleumfáklya egy farúdon elhelyezett petróleumtartóból áll, melyben egy köralakú kanócot helyeznek el. Legjobb alakjuk az, melynél a kerekded bél egy, a petróleum tartót áthatoló légcsatornára van fűzve és fölébe egy lángoszlató fémtárcsa van illesztve. A vörösréz- vagy vaspléhből készült petróleumtartó nyeléhez akképp van megerősítve, hogy bármily állásban függőleges helyzetet vesz fel. A [[19. század]] végén a tűzoltók fáklyája üreges sárgaréz rúd volt, melyben a petróleumot tartalmazott, a fáklya égője zárt kosár volt, melyet felül [[azbeszt]] lemezzel zártak le, belül pedig kanóc darabokkal töltötték ki, a kanóc az olajat az azbeszt lemezig vezette, ahol elégett anélkül, hogy az égő is elégett, amiért füstképződés alig mutatkozott és a fáklya színe tiszta fehér volt. A fáklyát már az [[ókor]]ban használták hajókon, csatákban és ünnepélyeken.