„Jemeljan Ivanovics Pugacsov” változatai közötti eltérés

a (r2.6.4) (Bot: következő módosítása: fr:Emelian Pougatchev)
Érthetően sokan álltak be követői közé, nemcsak parasztok, de szabad kozákok, bányászok, fegyvergyárak és [[manufaktúra|manufaktúrák]] munkásai (utóbbi kettőt a fegyverkészítésre alkalmazták a felkelők). Követőinek 40 százaléka a [[nemzetiség]]ek közül való [[Baskíria|baskírok]], [[tatárok]] és [[kalmükök]] voltak, akik a cári és keresztény iga alóli felszabadulást remélték. A mozgalom gyorsan terjedt az [[Ural]] és a Volga-vidék népei között és Szibéria egyes részein.
 
Pugacsov a parasztok egyszerű észjárását követte: ''»ha Moszkvából rossz politika jön, akkor lehetetlen, hogy ott az igazi cár ül! Tehát Pugacsov a szavahihetőbb cár. Egy igazi cártól jönnek a helyes dekrétumok, amik hasznosak!«'' Pugacsov ezzel a taktikával nagy népszerűségre tett szert: hamarosan tízezrek álltak mögötte. A felkelők a Gyemidov-fegyvergyár elfoglalása után jelentős felszereléshez is jutottak. Pugacsov ezután még győzelmek sorát vittek végbe, több várat és erődöt elfoglalt, s az általa megszállt területeken megszervezte a maga közigazgatását is, kinevezte a maga tisztviselőit, rendeleteket és törvényeket alkotott, szabályosan egy új államot alakított ki. A cári sereg sorozatos vereségeinek egyik oka volt, hogy Katalin az hadvezetés még az elején nem értékelte többre Pugacsov mozgalmát az eddig felkeléseknél a törökök ellen vívott háborúhoz képest, ami már jó ideje dúlt, ezért kisebb erők harcoltak Pugacsov ellen.
 
A [[Törökország]]gal is hadban álló II. Katalin akkor kezdte a lázadást komolyan venni, amikor a felszaporodott sereg bevette [[Orenburg]]ot, az Ural-vidék kereskedelmi központját és a környék földesurai Moszkvába menekültek. AOrenburg lett aztán Pugacsov parasztállamának központja, amely már komoly bizonytalansággal töltötte el Moszkvát. Katalin cárnő ekkor hatalmas összegű vérdíjat, 100 ezer rubelt tűzött ki az önjelölt cár fejére. Pugacsov [[Kazany]]ig vonult, júliusban felégette a várost, de az ottani [[Kazanyi Kreml|Kremlt]] nem tudta bevenni. AMiután a sumlai és kozludzsai csatákban az orosz hadsereg végleges győzelmeket aratott a törökökön, ezzel az orosz-török háború a végéhez közeledett, a cárnő seregeta küldöttfrontról visszatérő hadakból többet ellenük küldött, akik Pugacsov parasztokból álló csapatait a Volgánál megszorongatták. A laza fegyelmű és már tartalékaiból kifogyó felkelők demoralizáltak voltak, de Pugacsov a doni kozákok, a [[csuvasok]] és [[mordvinok]] támogatására még számított, deviszont azok ereje már a korábbi harcokban kimerült, így nem tudták követni. AMiután a törökök elleni háború rövidesenvégleg végetlezárult, valamennyi orosz haderő visszatért, hogy felszámolja Pugacsov értseregeit és aaz frontrólegymástól visszatérőkülön csapatokharcoló nekiláttakgócait a felkelésparasztfelkelőknek felszámolásáhozés a nemzetiségeknek. Ennek ellenére augusztusban a parasztcár még bevette [[Szaratov]]ot és [[Penza|Penzát]]. Ezután dél felé indult, megostromolta [[Volgográd|Caricint]] (ma Volgográd), de a közeli Szareptánál szeptember 3-án döntő vereséget szenvedett, menekülnie kellett. Ronccsá lett seregével már csak önmagáért folytathatta a harcot.
 
Közben Pugacsov fejére már csökkentett ötvenezer rubeles vérdíjat tűztek ki, amiért és a remélt [[amnesztia|amnesztiáért]] alvezérei elárulták és kiadták. A foglyul ejtett Pugacsovot [[Szuvorov]] orosz tábornok Moszkvába vitte, ahol [[1775]]. [[január 21.|január 21]]-én nyilvánosan, ötödmagával lefejezték. 1775 végén a még fogságban lévők amnesztiát kaptak. A kormányzat felismerte, hogy a peremterületeken a helyi önkényeskedés mérséklésére meg kell erősítenie hatalmát, ez volt az 1775-ös közigazgatási reform célja.